Stockholm ma a világ közepe. Minden ut odavezet és minden szem odatekint. Talán nem is a sport miatt, nem is a nagy küzdelem érdekli a tömegeket. A fiatalság ragyogása vonja be fényáradattal a svéd fővárost. A kulturnemzetek adtak egymásnak Stockholmban találkozót, de nem elaggott, diplomaták, fanyar kedvü politikusok verődnek össze, hanem délceg, sugárzó erejü atléták, a különböző nemzetek válogatott ifjusága.

Gyönyörü lehet most Stockholm. Ezernyi versenyző teszi tarkává és szinessé az utcák forgalmát, széles vállu ifjak csoportjai keltenek mindenütt méltó feltünést és minden délután folyammá dagad a kiáradó néptömegből a Stadionba vezető ut.

A mi szivünk is Stockholmba van. Egy kis ódon svéd fogadóban, a Daniellsen-penzióban, lázban égve várja tizenegy magyar fiu, hogy vasárnapra kelve szembe álljon az angol válogatott csapattal. A Daniellsen fogadótól alig egy kőhajításra barnabőrü magyar uszók üldögélnek hallgatagon és csöndesen a végzett napi munka után. Senki sem beszél az ausztráliai uszóstafétáról, sem Long-worthról, a rettegett ellenfélről, pedig nekik szól a készülődés.

Ebben a percben kevesen vannak még magyar atléták Stockholmban. De robog már vágtatva és lihegve a magyar sport vonata Koppenhága felé, megrakva kemény inu futókkal, izmos karu uszókkal, ruganyos testű birkózókkal és a világ legjobb vivócsapatával. Vasárnap már Stockholmban van a derékhad, julius elsején indul a husszu utra a hátvéd is, még hét rövidke nap s együtt van a svéd metropolisban a magyar sport egész hadserege.

Északa van s a Duna felől egy kis hűs levegőt hoz a szél. Várjuk a hireket Stockholmból. Milyen időt uszott Lastorres, a magyarok csillaga, birja-e a százméteres egyenest Baronyi, milyen a hangulat a Daniellsenben? Izgatottan és lelkesülve lessük a táviratot a sorsolásokról. Melyik nemzet csapata lesz a Hungária ellenfele? Kivel kerül össze előfutamában Jankovich? Ki áll ki elsőnek megküzdeni a magyar vivócsapattal? Aggódó szivvel gubbasztunk a kávéház terraszán kétségek között és tehetetlenül mert minden Stockholmban dől el, a hirnév, a dicsőség, a magyar sport becsülete. Minden azon a száz és egynéhány magyar legényen mulik, aki Stockholmot járja most, azoknak az erejét és bizony sok tekintetben azoknak a kedvén.

Tudják ezt a magyarok Stockholmban. Tudják, hogy Magyarország reménységét viszik az olympiász startjához, nincsen tehát helye csüggedésnek, meghátrálásnak. Még a lehetetlen ellen is erős szivvel fog küzdeni a magyar csapat. Érheti tehát vereség, de csak derekas ellentállás után. Gyáva megadás hire nem fog lesujtani az értük aggodókra. Hiszen ha ott állhatnánk mellettük, mi százezrek, kik szeretjük és megértjük őket, ha végig kisérhetnők biztató szivvel a küzdelmeket – nincsen semmi kétség – győzelemről-győzelemre haladna a magyar csapat. De így elhagyatva, egyedül, árván a nagy néptengerben, kérdéses, hogy lesz-e a küzdelemhez elég energia.

Csak a fiatalság az, amiben bizunk. Csakis az ifjuság sugárzó ereje és hangulata a reménységünk. Az "Ifju Magyarország" áll szemben Stockholmban a népek tengerével. Megtagadnók magunkat, ha nem hinnénk benne.