Van valami, a miben föltétlenül Magyarország vezet a nemzetek küzdelmében. Ez a harc azonban nem a stockholmi Stadion salakpályán folyik, nem is az olympiász százméteres uszópályáján, még csak a birkozószőnyegen sem – a magyar napilapok hirszolgálata föltétlenül a legelső a világon.

Legelőkelőbb lapjainkban a stockholmi olympiász foglalja el a legnagyobb helyet. Eredeti táviratok számolnak be a napi versenyekről, még ha az éjjeli órákban értek is véget. Végnélküli levelek mondják el kimerítő részletességgel az egyes versenyek momentumait, a svédek hajmeresztő hazadolgozását, finn testvéreink bravuros harcát, magyarok siralmát.

A magyar sportirodalom magas fejlettségét hirdeti ez a nagyszerüen szervezett hirszolgálat, a táviratok özöne s egy csomó kristálytiszta, szép és ötletes tudósítás.
Nem lehet eléggé hálás érte a nagyközönség. Szines mozaikképekben elevenedik meg előtte a nagyszerü stockholmi szinjáték. Hogy döngetik a világrekordokat a kolosszális képességü amerikai futók, miként küzd első csatasorban az elnyomott finn nemzet, hogyan győzött Jackson, az angol futó, Kahanamoku, a hawai nigger herceg, miként törtek le szép sorjában a magyar atléták, hogy dolgoznak az amerikaiak és hogyan a jeles, a szeretetreméltó magyarok.

Megláthatja a levelek erdejéből a figyelmes olvasó, hogy mi lehet az oka Déván helyezetlen futásának négyszázméteren, a mikor 51.5 mp. a győztes ideje, de Bodor és Savniky racionális tréningjére is következtethet belőlük. Olyan alapos és mindenre kiterjedő az olympiai hirszolgálat, hogy még ezeket az intim dolgokat is elárulja egyik nagy elterjedtségnek örvendő napilapunk, a melynek hasábjain naponként három-négy óráig treniroznak nagyon gyöngécskén Déván és Bodor urak. (Lám Wiesner nem a sportrovatokban trenirozott, de futott is egy 50.4 másodperces időt.)

De ez hála Istennek, csak egyik elszigetelten maradt árnyoldala annak a gyönyörű és idegölő munkának, a mit robotba végez ma néhány elszánt sporthirlapíró Stockholmban. Még elképzelni is bajos, hogy tudnak mindenütt jelen lenni a nagy arénában, mindent látni, mindent hallani, mindent megérezni és mindent megírni.

A magyar atletika ugylátszik elvérzett az olympiai tornán, a magyar ujságírói erény azonban egyik legnagyobb diadalát aratta. S valamit még ér ez is.