Egyrészt a hatalmas német birodalomnak, másrészt pedig az ugyancsak hatalmas észak-amerikai Egyesült-Államoknak kiváló anyagi, majd politikai és társadalmi érdeke füződik ahhoz, hogy a német birodalom és az Unio között valóban barátságos viszony álljon fenn és ennek a viszonynak gyökerei a két fél állami életének talajába bocsátkozzanak.

A német birodalom gazdaságpolitikai szempontokból is azon van, hogy az ipari tultermelés folytán előálló termelési többletnek Amerikában piaczot biztosítson. A jenkik viszont állampolitikai érdekekből keresik a németség jóakaratu támogatását, miután tudvalevő, hogy Északamerikában több millió német él, ezeknek a szavazata, állásfoglalása számottevőleg esik a politika mérlegébe.

Taft, a jelenlegi elnök, hires arról, hogy nagyon kedveli a németeket. A hol csak teheti, bármilyen téren, kimutatja, hogy szivesen támogatja az amerikai németeket, viszont ennek ellenében ő is számit a németség jó szolgálataira, különösen most, a mikor novemberben ujból elnököt választ az Unio és pályázik ismét Taft is, valamint hatalmas ellenfele Roosevelt. Ekként csoportosítva a tényeket, rögtön szembeötlik, hogy eme nagy barátkozásnak megvannak a valódi hátterei és az amerikai-német jó viszony sem tartozik az ideális barátságok közé. Érdek, sőt üzleti, politikai stb. érdek kapcsai kötik egymáshoz a németet és a jenkit.

Néhány egyetemi tanár kicserélésével igyekeztek ezt kulturális, illetőleg tudományos téren megpecsételni, most pedig a német flottának egyik tekintélyes diviziója látogatott el Newyorkba, a hol Taft hivatalos fogadtatást rendezett és számos jelét adta annak, hogy az észak-amerikaiak mennyire rajonganak a német birodalommal való barátságért.