Az utóbbi időben fokozott erővel dolgoznak Pompéjiben, hogy  a Vezuv lávája által eltemetett római híres nyaraló-telepet minél nagyobb mértékben láthatóvá s hozzáférhetővé tegyék. Mostanában s régi városnak egy eddig ismeretlen utczájában folynak az ásatások, melyet Abundantia-nak, a Bőség utczájának neveztek valamikor. Sok érdekes dolgon kívül egy szabadon álló falat is kiástak, melyen most is olvasható a rajta levő felírás. Ez a felírás pedig egy választási proklamáczió, mely fölhívja a tisztelt polgárokat, hogy mely párt jelöltjeire adják le szavazataikat.

A falakra irt ilyes és más felhívásoknak nagy divatja volt a régi Római világban. Nemcsak telefirkálták a maguk és mások házának falát, hanem a papirosra irt, és kiragasztott hirdetéseket is ismerték a mi plakátjainknak őseit. Így pl. tudva van, hogy Calpurnius Bibulus, a kit Julius Caesarral együtt választottak meg consullá, ilyen plakátokon becsmérelte hónapokon keresztül consultársát, kinek haragja elől házába rejtőzött, s onnét küldte szét piszkolódó írásait.

Ez a bibulus különben egy egészen jelentéktelen s korlátolt ember volt, a kit Caesar ellenesei, Cato és társai azért választottak meg második consullá, hogy legalább ne két főember az ellenpártból, legyen ha már Caesar megválasztását a hallatlan vesztegetések következtében meg nem akadályozhatták.

Mert hát a régi Rómában a köztársaság utolsó idejében, a pénz játszotta a választásokon a legtöbb szerepet. Maga Scipio csak úgy tudta magát fővezérré választatni az afrikai háború alkalmával, hogy felhasználva az apja (egy-meggazdagodott mészáros) által gyűjtött vagyont, megvásárolta a tömegeket. Abban a nagy küzdelemben is, mely a szenátus többsége által képviselt arisztokrata párt, és a triumvirátus által vezetett demokraták között lefolyt, a pénz, a megvesztegetés döntötte el a sikert.

Caesar nemcsak a katonákat nyerte meg a maga számára aszal, hogy földeket osztatott szét közöttük, s a tömeget nemcsak az által tette személye iránt hajlandóvá, hogy elengedte állami törvénnyel az adósságokat, hanem egyenként pénzen is vásárolta a szavazatokat, azokon az összegeken, melyeket társa, a telekspekuláczión felgazdagodott milliárdos Crassus bocsájtott a rendelkezésére. S az ellenpárt sem volt finnyásabb.

Sőt annak tagjai nemcsak a magok vagyonát költötték a választásokra, hanem hozzá nyúltak a szenátus jóváhagyásával ahhoz a sok millióra menő összeghez is, melyet az erényes Cato a Cyprusbeliek és Egyiptom lemondott királyától a Cleopatra atyjától elrabolt. Persze, mindez abban az időben történt, mikor a köztársaság meg volt már érve a bukásra, s mikor el kellett jönnie a császári szolgaságnak.

A legtöbb hivatalt a császárok idejének elején is választások útján töltötték be s évente még a vidéki városokban is élénken folyt az a mozgalom, melyet ma korteskedésnek nevezünk. Egy ily mozgalomnak a dokumentuma látható a Pompéjiben kiásott falon, melynek képét itt láthatja az olvasó.