A Magyar Néprajzi Társaság az elmult héten ( deczember 29-én és 30-án ) két érdekes előadást tartott az Urániában. Budapestre hozatott 22 felsőbányai ( szatmármegyei ) magyar aranybányászt, 16 pozsony-főrévi német földmívest és tüzetes tudományos tájékoztatás kiséretében eljátszatta velük a keresztény drámaköltészet legrégibb emlékét, a középkori eredetű sorozatos minisztériumot.

Azt a karácsony-vízkereszti nagy ünnepi színjátékot, mely a betlehem-állító keresztény szertartás kereteiben jött létre, de a jászol körül alakoskodó népi szereplők miatt a latin nyelvű szertartásból elvégre is kiszorult és a nép birtokába jutott. Ekkor a nemzeti nyelven előadott színjáték már sorozatos minisztérium volt.

Kezdődött az első emberpár teremtésén és bűnbeesésén, folytatódott a bűnös emberiség Megváltójának születésén, a betlehemi pásztorok és keletin három királyok megtérésén, végül pedig befejeződött Heródes elkárhozásán és pokolraszállásán. Mivel a városi ipari ezéhek, a népes bányatelepek, halászbokrok ás falusi földmívesek a fenséges bibliai dráma szerencsés eljátszása után kissé szabadabb tárgyú alakoskodásra is hajlandóságot éreztek magukban, a minisztérium után kezdtek bibliai és világi tárgyú drámákat, sőt kaczagtató komédiákat is előadni.

Ezzel megindult a keresztény drámaköltés, mely az XVI. Században föllendült felsőbb iskolákban érintkezésbe lép a római és görög irodalmi hagyományokkal s létre hozza az iskolai színjátszást. A minisztériumból sarjadt műirodalmi termelés természetesen a népi színjátszásra is hatással lesz s az ünnepi vonatkozásoktól ment újabb termelés, vagy kölcsönzés megsietteti a hivatásos világi színjátszás kialakulását.