Szépet és jót, hasznosat és czélszerü vásárolni nyilvános gyüjtemény számára, nem könnyü dolog. Ehhez is mindenekelőtt anyagi eszközzel kell rendelkezni, fel kell használni a sokszor váratlanul kinálkozó alkalmakat és főleg meg kell érezni, mire lesz szüksége azoknak, a kik az ilyen intézetektől irányitást várnak.

A vásárlás igen érdekes, felelőséggel teljes és rendszerint háládatlan feladat, mert a mint azt a meséknek nagy mestere, a jó öreg La Fontaine réges-régen találóan kifejezte: „Est fou de raison qui eroit pouvoir contenter tont le monde et son pere.” A viszonyok alaposan mérlegeléséből fakadó meggyözödés, mely nem ismer megalkuvást, melléktekintetet és egyéni kedvtelést tehát a vásárlások legbiztosabb vezére és ellenőre. Elöbb-utóbb mindig kiderül, hogy annak volt igaza, a ki meggyözöőését követte. Van erre vonatkozólag nem egy tapasztalatom.

Három kivételes körülménynek köszönhetö, hogy az Iparmüvészeti múzeum gyüjteménye az elmult esztendöben, egy csapásra nem annyira mennyiségét, mint értéket illetőleg nem remélt módon gyarapodott.

Az első Gerhardt Gusztáv váratlan halála volt, melynek következtében hazánk e kiváló gyüjtőjének évtizedes fáradság és nagy áldozatok árán szerzett gyüjteménye aukczióra került. A második a kormány fejedelmi bökezüsége, a minőben magyar múzeumnak eddig még nem volt része, a mikhez kiegészitéskép két európai gondolkozású amateur hazánkfiának, nevezetesen báró Herczog Lipót Mórnak és Nemes Marcellnek ajándékai járultak. Ilyeket nem sokat jegyeztek fel a magyar múzeumok krónikái.

A Gerhardt-féle gyüjteményből negyvenkilencz darab porczellánt, edényt, szobrocskát és szoborcsoportozatot és három ötvösmunkát szereztünk. A ki alaposan ismerte e gyüjteményt, bizonyára egyetért vele, hogy három darabot kivéve, a mely anyagi viszonyainkat messze meghaladó árt ért el az aukczión, és kivéve a zománczos, drágakövekkel kirakott tubák-szelenczéket, melyeket elérhetlen áruk miatt nem gyüjtünk, a mi anyagunk az említett gyüjtemény legjava és abszolute elsörendü.

E mellett összefüggö sorozatot alkot, feltüntetvén a porczellángyártást a kezdetleges kisérletektől fogva annak teljes virágzásáig. A mi mind a porczellán történetét illetőleg, mind pedig általános kulturszempontból és a tanitás czéljából egyaránt fontos. A szobrocskák ép úgy, mint az edények éles példányok; kidolgozásuk kifogástalan, színes diszitésük egykorú. A meisseni gyár világszerte ismeretes alakitásai, úgyszintén legnevesebb müvészei, immár jellegzetes példákkal vannak képviselve a Múzeumban.