Gazdasági ügyek a Ház előtt
Január 17-ére egész sereg apró törvényjavaslat volt kitűzve a képviselőház mai ülésének napirendjére; ezek közül hármat, mely a pénzforgalmi eszközök szaporításáról, az éremszerződés kiegészítéséről és a megyei gazdasági felügyelők hatáskörének kiterjesztéséről szól, hamarosan elintéztek; a negyedik javaslatnál azonban, mely a Montenegróval kötött kereskedelmi szerződést tartalmazza, nagy vita kerekedett.
A montenegrói szerződés tudvalevően rést üt vámpolitikai rendszerünkön, mert Montenegróból megengedi az élő állat és a hús behozatalát a közös vámterület egy részére, Dalmácziának kattarói kerületébe. E miatt az agráriusok nagy idegenkedéssel fogadták a szerződést.
Ennek az idegenkedésnek a Ház mai ülésén Darányi Ignácz adott legelőször kifejezést, a ki előadta, hogy egészségügyi szempontból veszedelmes az élőállatok behozatalának megengedése, mert ezzel módot nyujtanak arra, hogy Montenegrón és Dalmáczián keresztül a Balkánon meglehetősen elterjedt keleti marhavészt hozzánk is behurczolják. Ennek pedig ránk nézve végzetes következménye lehet, mert a mint a marhavésznek csak egy esetét is megállapítják nálunk, Németország velünk kötött szerződésére hivatkozva, azonnal elzárhatja határait a magyarországi hús- és állatbevitel elöl, Darányi tehát addig, míg a kormány garancziát nem szerez arra nézve, hogy Németország nem fog velünk szemben ily súlyos retorzióval élni, nem szavazhatja meg a montenegrói szerződést.
Ugyanily értelemben szólalt föl a Kossuth-párt nevében Pajzs Gyula, a Justh-párt nevében Bosnyák Géza és a néppárt nevében Szmrecsányi György.
Gróf Serényi Béla azonnal reflektált ezekre a felszólalásokra, utal arra, hogy a balkáni államokkal szemben bizonyos előzékenységet tanusítani a mi részünkről helyes politika. A marhavész behurczolásának veszedelmétől nem kell tartani, Ausztria ezt meg fogja akadályozni, mert ez neki még sokkal nagyobb érdeke, mint nekünk. A mi a német határzárt illeti, a miniszter illetékes felhatalmazása alapján kijelentette, hogy Németország a montenegrói szerződés megkötését helyesli.
A Ház ezután általánosságban megszavazta a javaslatot. A montenegrói szerződés tárgyalását a január 18-iki ülésen befejezte a képviselőház.
– Nem hiszem, – mondotta a szónok a többség felé fordulva – hogy önök ily nagyon akarják az önálló vámterületet.
– Míg felelős állásban volt, ön sem olyan nagyon akarta! – vágott vissza báró Tallián Béla.
– Az önálló vámterületnek a többség mindenesetre nagy akadálya, – folytatta Mezőssy.
– De meggyőződésből! – szólt közben ismét Tallián.
Mivel gróf Serényi tegnapi beszédében futólag említette az előbbi kormánynak az osztrák kormánynyal kötött titkos egyezményét is, Mezőssy kijelentette azt is, hogy Darányinak a montenegrói szerződés ügyében miniszter korában is az volt az álláspontja, mint ma.
Gróf Serényi Béla földmívelésügyi miniszter Mezőssy beszéde után újra felszólalt; kijelentette, hogy a szerződésért maga vállalja a felelősséget és hogy az előbbi kormány titkos egyezménye a montenegrói szerződésre nem terjed ki.
Darányi Ignácz mint tanura a külügyminiszterre hivatkozva kijelentette, hogy ő miniszter korában csak abban az esetben volt hajlandó szerződést kötni, ha előzőleg megnyugtató feleletet kapott volna Németországtól, hogy velünk szemben nem fog retorzióval élni.
A Ház ezután részleteiben is megszavazta a montenegrói szerződés beczikkelyezéséről szóló törvényjavaslatot.
Következett a gazdasági munkásbiztosító pénztárról szóló javaslat, mely a gazdasági munkások és cselédek biztosítását némileg kiterjeszti és liberálisabbá teszi az árvák és a betegek segítését. Pető Sándor, Huszár Károly és gróf Apponyi Albert szólalt föl a javaslat ügyében; mindhárman a biztosítás kiterjesztését és e czélból a munkaadók nagyobb megterhelését sürgették.
.jpg "Az önálló vámterület és a függetlenségi párt")
Legyen Ön az első! Hozzászólás írásához kattintson ide!