Karagyorgyevics Sándor, szerb fejedelem, a ki 1842-től 1858-ig ült a fejedelmi trónon, a bécsi sankt-marxi temetőben aluszsza örök álmát, Sándor fejedelem atyja volt a most uralkodó I. Péter szerb királynak, a ki annak idején több ízben meglátogatta atyja sírját.

A fejedelem hamvai egy kriptában nyugodtak, a honnan azonban ismeretlen sírgyalázók nemrégen ellopták a holttest – fejét. A felháborító cselekmény valódi indokát senki sem tudja, még csak nem is sejti, ámde az a körülmény, hogy a holttesten és mellette levő drágaságokat senki sem bántotta, annak a gyanúnak nyitott tág teret, hogy a sírgyalázás – politikai boszu müve.

Természetes, hogy a gyanú gyanúnak maradt, alaposságát bizonyítani nem lehetett. Az volt már ezek után a feladat, hogy a holtest fejét valami uton-módon megtalálhassák. Egész sereg rendőrt, detektivet mozgósitottak, jutalmat tüztek ki, de napok teltek el és még semmi eredmény sem kecsegtetett.

Végre a temetőnek egyik falrészében hosszu idő multával ráakadtak a fejre, a melyet az illető, a ki elvitte, utólag helyezhetett ott el, miután az első napon az egész temetőt átkutatták és sehol sem akadtak a fejre.

A király rendkívül megörült ennek, egyuttal pedig intézkedett, hogy atyja holttestét exhumálják és szállítsák Topolába. Ezt meg is történt és Péter király nagy gyásztartások között helyeztette hazai földbe atyjának hamvait.

Képünkön bemutatjuk a temetési menetet, a melynek élén két szerb főpap haladt.