A régi rómaiaknál nagy tiszteletben voltak Veszta istennő papnői, a kiket Veszta-szüzeknek neveztek. Az volt a többi közt a hivatásuk, hogy az istennő templomában a szent tüzre vigyázzanak és gondoskodjanak a vallás törvényeiben előirt áldozatok bemutatásáról.

Kegyetlen büntetéssel sujtották őket, ha megfeledkeztek kötelességeik teljesitéséről. Ha például ki hagyták aludni a szent tüzet, akkor véresre korbácsolták a testüket, de még rettenetesebb büntetést mértek rájuk akkor, ha hallgatni mertek szerelmes férfi szavára. Elevenen temették el őket ilyenkor, a szerelmes férfit pedig halálra botozták.

Érdekesen mutatja ez a képünk, hogy milyen módon öltözködtek a Veszta-szüzek. Gyönyörü rajz nyomán készült ez a kép s azt a jelenetet mutatja, a mikor éppen virágot visznek a papnők az istennőjük szobrára. Ha utjokban vesztőhelyre vitt gonosztevővel találkoztak a Veszta-szüzek, joguk volt ahhoz, hogy kegyelmet adjanak a halálraitélt embernek. Ez is mutatja, hogy milyen nagy tiszteletben részesültek.

A legelőkelőbb patriczius családok gyermekei közül választották ki őket papnőkül s tiz évig tanulniok, tiz évig müködniök, tiz évig pedig tanitaniok kellett. Harmincz esztendei szent élet után lemondhattak hivatásukról és férjhez mehettek, addig azonban nem volt szabad megválniok Veszta szentélyétől. Igen ritka eset volt, hogy a Veszta-szüz férjhez ment a harmincz esztendei szolgálat letelte után. Rendesen továbbra is a világtól visszavonultan éltek s erényes életük miatt azután is nagy tisztelet vette őket körül.

A Veszta-szüzeknek olyan nagy volt a tekintélyük, hogy halállal lakolt az az ember, a ki őket valami módon meg merte sérteni. Ha tanuskodniok kellett valamiben, nem volt szükség arra, hogy esküvel bizonyitsák az igazságukat; egyetlen szavuk egyenlő értékü volt az esküvel. Bármilyen sulyos büntettért elitélt fogolynak visszaadhatták a szabadságát, ha csak egyetlen szóval fejezték is ki ebbeli kivánságukat.

Akaratuk szent volt. Rejtelmes magányosságban éltek ezek a papnők; szentélyükbe a királyon és a főpapon kívül nem volt szabad férfinak belépnie. Hat-tiz esztendős korukban kerültek a Veszta-szüzek sorába. A legelőkelőbb patriczius családok leánykáiból sorshuzás utján jelölték ki azokat, a kiknek harmincz esztendőre fel kellett ölteniök a papnők fátylát.