A horvát ellenzék izgató politikájának mérges gyümölcse került február 3-án a Ház elé s a parlamentnek és az országnak ma újra alkalma volt meggyőződni arról, hogy a fékevesztett gyűlölet micsoda vakmerő terveket érlelt meg Horvátországban.

Polónyi Géza interpellálta meg a miniszterelnököt a szábor föloszlatása és a horvát állapotok miatt s beszédében megemlítette, hogy tudomása szerint a horvát ellenzék szélső pártjai az újra összeülő szábor első ülésén ki akarták mondani a Magyarországtól való különválást. Megkérdezte a miniszterelnököt, vajjon ez volt-e a feloszlatás igazi oka s ha igen, hajlandó-e szigoruan eljárni e törekvés ellen. Megemlékezett az után arról, hogy horvát képviselők memorandumot juttattak a kabinetirodához és a trónörökös katonai irodájába, melyben a magyar kormányt és az újonnan kinevezett bánt a törvények megszegésével vádolják, s azt kivánják, hogy Bosznia és Herczegovina csatoltassék Horvát-Szlavonországhoz és a két tartomány külön állam legyen. A trialista alakulás e nyilt proklamálása ellen is energikus intézkedéseket kér.

Gróf Héderváry Károly miniszterelnök nyomban válaszolt az interpelláczióra, s nyiltan elismerte, hogy a kormánynak volt tudomása az elszakadást kimondó deklaráczió tervéről s ennek megelőzése is közrejátszott a feloszlatás inditó okai között. Rámutatott azonban arra, hogy a deklarácziónak semmiféle törvényes következménye nem lehetett volna, s csak arra lett volna jó, hogy az izgatásnak további táplálékot adjon. Tudja jól, hogy ez a demonstráczió semmiképen nem fejezte volna ki a horvát lakosság aránytalanul nagyobbik részének meggyőződését, csak izgató anyag lett volna annak a kisebbségnek kezében, a mely olyan vakmerően folytatja üzelmeit. A memorandumra vonatkozólag kijelentette a miniszterelnök, hogy arról semmit se tud, de ha adtak is be ilyet, az csak a papirkosárba kerülhetett, jelentősége tehát ennek az esetnek nincsen.

Az interpellácziót és a miniszterelnök válaszát a következőkben adjuk:
Polónyi Géza a horvátországi állapotok miatt interpellálja a miniszterelnököt. Az új horvát bán alig elfoglalta hivatalát, máris olyan dolgok történtek Horvátországban, a miket szó nélkül hagyni nem lehet. Az új bán nyomban föloszlatta az országgyűlést, lapokat lekoboztat és czenzuráz, volt képviselőket tartóztatott le. Tudnunk kell, hogy forognak-e fönn olyan körülmények, melyek ezt az eljárást jogosulttá teszik. A horvát országgyűlést azzal a megokolással oszlatták föl, hogy a mostani pártviszonyok mellett nem lehet Horvátországban békés állapotokat teremteni. De úgy tudja, hogy a horvát országgyűlés egyes ellenzéki pártjai a Magyarországtól való elszakadást akarták kimondani. Kérdi tehát a minisztertől, tud-e erről a nyilt trialista-tervről s volt-e ennek szerepe abban, hogy a szábort föloszlatták? A terv valószinűsége abból is kitünik, hogy Zagorác volt horvát képviselő s egy dalmát képviselő a császárhoz és a trónörököshöz memorandumot adtak be a magyar kormány törvénytiprásai ellen s kérik Bosznia és Herczegovina Horvátországhoz való csatolását külön állam alakítása czéljából. Fontos dolog tudnunk, hogy igazak-e ezek a hírek.

Meg kell ismernünk ennek a memorandumnak tartalmát részleteiben is és tudnunk kell, hogy minő intézkedésekben részesül ez a memorandum. Ilyen panaszszal alkotmányunk értelmében nem lehet a királyhoz, legkevésbbé a császárhoz fordulni, ennek egyetlen fóruma a magyar országgyűlés, mert a kormányt csak ennek van jogában felelősségre vonni. Minő megdöbbentő következményei lehetnek annak, hogy ilyen memorandumokat egyáltalában elfogad a kabinetiroda