És megszületett a helikopter…

Kántor Judit

Az az igazság, hogy nem 1912-ben, mint a fentebbi cikk szerzője írja, de nem is sokkal korábban. Az első „modern” helikopter 1907. novemberében emelkedett a levegőbe, pilótája Paul Cornu volt. És amint azt már többször tapasztaltuk a tudomány és a technika történetében, ennek a találmánynak a gyökerei is az ókorba nyúlak vissza. Az első helikoptert valószínűleg kínai gyerekek röptették, majd Leonardo Da Vinci vázlatai között bukkant fel újra a 15. században.

Ezután fel-felbukkant újra a gondolat, például a francia Launoy és Bienvenu 1784-ben készített „helyből felszálló” repülőmodellt. Ez a szerkezet tollakból készült kettős négyágú légcsavarral volt ellátva és állítólag valóban képes volt repülni is. M. V. Lomonoszov 1754-ben készített helikopter-modellt – ezek a próbálkozások azonban sokáig megmaradtak a kíésrletezés szintjén. Még az 1907-es sikeres felszállásután is 1916-ig kellett várni, hogy tanúi lehessünk az első irányított helikopteres repülésnek Buenos Airesben, Raúl Pateras de Pescara jóvoltából.

Közben sem telt eseménytelenül az idő, hiszen a repülés gondolata folyamatosan foglalkoztatta az embereket, így születtek egymás után a különböző „szárnyaló” típusok: a léghajó, a merevszárnyú majd a forgószárnyas repülők. S hogy mennyire „népszerű” volt a kérdés, azt mutatja, hogy a tudósokon kívül például írók és művészek is bekapcsolódtak a diskurzusba. Többek között Victor Hugo, George Sand és Jules Verne például társaságot hozott létre a helikopteres repülés kérdéseinek megvitatására.

Az elméleti kutatások mellett több modell is készült, melyek több-kevesebb sikerrel fel is emelkedtek a levegőbe. Például Sir George Cayley, akit az angol repülés atyjának tartanak, olyan modellt készített, melyhez hasonlóval ma a gyerekek játszanak: forgószárnyait kézzel vagy összecsavart gumival forgatták meg. Később már próbálkoztak órarugóval vagy gőzzel működő típusokkal is, de akoriban ezek sem voltak sikeresebbek a tényleges felszállásban, mint „manuális” társaik.

 

1842-ben egy Phillips nevű angol ember által készített szerkezet már a szabadban is repült, viszonylag nagyobb távot megtéve. Fennmaradt 1878-ból az olasz Enrico Forlanini kísérleteinek a híre is, aki gőzzel meghajtott helikoptermodellt készített, amely 20 másodpercig repülve több mint 10 méter magasra emelkedett. Voltak olyan gőzmeghajtású modellek is, amelyeken a forgószárny végén kialakított nyílásokon kiáramló gőz a hatás-ellenhatás törvényének megfelelően a kiáramlás irányával ellentétes irányba mozgatta a rotor lapátjait, és a gép így emelkedett a levegőbe. Alphonse Penaud 1870-ben egy gumimotoros helikoptermodellt készített, amely látványosan repült. Ezt a modellt később más kísérletezők kiindulási alapként felhasználták. Egyébként a Wright testvérek érdeklődését is egy helikoptermodell keltette fel a repülés iránt.

---

Számos ország tudósai, ügyes kezű kísérletezői foglalkoztak a modellek mellett az életnagyságú helyből felszálló szerkezetek megalkotásával is, de ezek a kísérletek akkor még kudarccal végződtek - az emberi erő, a sűrített levegő vagy a gőz ereje nem bizonyult elégségesnek egy ember levegőbe emeléséhez. Az 1880-as években a híres amerikai tudós, Thomas Alva Edison is foglalkozott forgószárnyas szerkezetekkel, mégpedig tudományos alapossággal, és készített is egy olyan mérőpadot, amellyel megmérhette a forgószárny emelőerejét. Az volt a véleménye, hogy addig nem lehet sikeres helikoptert építeni, amíg az akkoriban létezőknél erősebb és könnyebb motor el nem készül. Véleményét később mások is osztották az általuk elvégzett számítások alapján, vagy éppen a saját bőrükön tapasztalva.

 

A repülés bölcsőjeként emlegetett Franciaországban is többen építettek előbb modelleket, majd életnagyságú helikoptereket. Louis Bréguet a testvére segítségével végül megépítette a Gyroplane No. 1 jelű szerkezetet, amely 1907. augusztus 24-én emelkedett fel először a földről mintegy félméteres magasságba. Az egyelőre ember nélküli repülés - négy segítő közreműködésével - két másodpercig tartott. Bréguet később épített embert is felemelni képes modelleket, de az ezekkel való kísérletezéssel egy baleset miatt akkor felhagyott, s csak 1930 után tért vissza erre a területre.

Egy másik francia kísérletező, Paul Cornu által készített szerkezet Normandiában, Lisieux közelében, egészen pontosan Coquainban önerőből, külső asszisztencia nélkül, 1907. november 13-án a pilótájával együtt 20 másodpercre a levegőbe emelkedett, igaz, csupán 30 centiméteres magasságba. Ezzel együtt ezt az eseményt tekinti a nemzetközi repüléstörténet a helikopter születésnapjának.

Cornu helikopterének törzse egy négykerekű kocsiból, s az abból előre-hátra kinyúló két csőből állt, amelyek a forgószárnyakat tartották. A szerkezetet rudakkal és drótokkal merevítette. A kocsiban egy 24 lóerő teljesítményű Antoinette belső égésű motor és tartozékai kaptak helyet, a szerkezetet irányító pilóta előtt. A két, egyenként közel 6 méter átmérőjű forgószárny széles, nagy lapátjai kissé felfelé álltak. A kétágó rotorokat egy-egy nagy, vízszintes síkban forgó küllős kerékre szerelte. A kerekeket a motor forgatta meg a kisebb szíjtárcsákon keresztül egy széles, 22 méter hosszú, végtelenített, csavart bőrszíj közvetítésével. A szerkezet repülés közbeni stabilitásáról a két ellentétes irányban forgó szárny és a légáramukba helyezett közel függőleges felületek gondoskodtak. A szerkezet üres tömege 250 kg-ot nyomott, repülőtömege pedig - a pilótával együtt - elérte a 328 kg-ot. A csak függőleges felemelkedésre képes szerkezet sikeres levegőben tartózkodás után a leszállást már megsínylette, de bebizonyította, hogy képes legyőzni a gravitációt.