A magyar uszósportnak ismét jelentős eseményét füzte nevéhez a MAFC a Hatfield – Las-Torres mérkőzés létrehozásával. Ujólag beigazolta, hogy munkával és áldozatkészséggel kell és lehet a közönség érdeklődését felkelteni, érdekes és értékes versenyeket kell biztosítani, tehát az uszósportot fejlesztő fontos programmpontokat megvalósítani.

Természetes, hogy az uszodakérdés elintézetlenségének – mert naivitás lenne ennek máról holnapra valo megoldásában bizakodni – erősen bénitó hatását meg kell éreznie a magyar uszósportnak lépten-nyomon, minden tekintetben és relációban és nem szününk meg hangoztatni, hogy tömegkultusz nélkül minden fajt kiválóság mellett sem fogjuk ellensulyozhatni a külföldi uszósport praeponderenciaját.

Általában véve, mint azt már az olympiászról szóló cikksorozatunkban is megemlítettük, az ó-világ az uszosport terén is kezd kimerülni, illetőleg háttérbe szorulni Amerika és Ausztrália mindjobban szorongató tüneményeivel szemben.
Hatfield, Nagy-Brittania uszosportjának ifju csillaga beigazolta, hogy az olympiász ota mit sem vesztett formájából és ma is a világ egyik legjobb középtávuszója.

Érdekes volt megfigyelni a közönség magatartását. Hatfield tempója először némi csalódást keltett, mert az angoloknál hagyományos trudgeon-tempó rövid, de irtózatos erejü térden alul valo ollózásával nálunk először szokatlan is, meg aztán esztetikai értelemben nem is szép. Stilusa ezenfelül azt a nyugodtságot és stabilitást, a melyet mi középtávuszóinktól megszoktunk és a mely a hullámokon való sima, biztos keresztülsiklást oly megvesztegetővé teszi. Tempója és lélekzet-technikája mintha bizonyos erőtékozlást jelentene, és feltétlenül nagyobb gyorsaságot és intenzivebb, koncentráltabb erőkifejtést tesz lehetővé, mint például Las-Torres-t, Kenyeryé, vagy annak idején Zachárt és Brucknert volt.

Az elért eredmény hiven tükrözi vissza a két bajnok erőviszonyát, az idő (5 p. 26 mp.) pedig tekintve a nehéz pályát, egyenesen fenomenális. Bizvást megfelel Beauerpartrenek a Millenárison 5 p. 23 mp.-el elért világrekordjának. A mellett nem szabad elfelejtenünk, hogy Hatfield a sekély vizben is ellökéssel, nem leállással fordult.

A Hatfield által diktált iram egyenesen öldöklő volt. A 120 yardot 1 p. 16.6 mp., a 200 yardot 2 p. 17 mp. alatt uszta; ugyanazok az idők ezek, a melyeken Stockholmban elszörnyüködtünk, a mikor Hodgson 1 p. 10 mp. alatt kezdte 1500 m-nél a 100 m-t és 7 p. 03 mp. alatt az 500 métert.

Munkatársunknak a verseny után alkalma volt beszélni Hatfielddel. Kijelentette az angol, hogy Las-Torres félelmetes képességeivel eleve tisztában volt, miért is teljesen kiuszta magát, kivévén talán az utolsó hossz első felét. Az uszoda nagyon tetszett neki és jól érezte magát benne, csak a hullámverést érezte nagyon hátrányosan.