Tévedés volna azt hinni, hogy a nőknek az ó-görög korban ne lettek volna már politikai jogaik. A „polgárnő” czím illette meg Kis-Ázsiának, a szigeteknek és a tulajdonképpeni Görögország összes városainak nőit, a kik alapítványt és birtokokat önállóan kezelhettek. Sok helyütt egyházi funkcziót is elláttak. Csaknem valamennyi hivatalnoki állásra nőket is lehetett választani, noha erre ritkán volt eset. Kis-Ázsia és a szigetek valamennyi városában még a legnagyobb hivatalokat is nem ritkán nők töltötték be, sőt sokszor volt nő a tisztán katonai jellegű hivatalokban is, a melyek azonban természetesen csak adminisztratív jellegűek voltak.

Sziroszban, Taxoszban és Amorgoszban a hivatalnokok nagyobb része nőkből állott, a miből azt lehet következtetni, hogy Kis-Ázsiában a nőknek a férfiakkal való ez az egyenjogusága a görög hegemóniának Kis-Ázsiára való kiterjedésénél is régibb eredetű. Ázsiában és az Égei-tenger szigetein az összes ókori népek jelentős helyet biztosítottak a nőknek a társadalomban és ezt a régi jogállapotot fentartották akkor is, a mikor Görögország uralma alá kerültek. Herodótosz elmondja, hogy a rokonsági fokozatot a női ág szerint számították: a modern szocziológusok ezt matriarhátusnak hívják. A polgári jognak ez a rendelkezése Gortinus törvényeiben is szerepel és idővel a közjog rendelkezései közé is belekerült. A Krisztus előtti hatodik században Káriában ilyen módon a trón is a nők kezébe került és sokáig csaknem az összes hivatalok teendőit nők látták el.