A Szerbiával és Oroszországgal való feszültség hatása alatt az észak-keleti rutén vármegyében, ép úgy, mint a délvidéken a szerbek között, bizonyos mozgolódás tapasztalható. Az orosz ügynökök, a kik eddig szórványosan és lopva dolgoztak itt az orosz érdekében, most valósággal elárasztják Máramaros-, Bereg-, Ugocsa-, Ung-, Zemplénmegyéket.

Ezek az emberek az orosz csábításnak az orosz rubellel adnak nyomatékot s a szelíd és békességes ruténekkel könnyen elhihetik, hogy már útban van a fehér czár serege Magyarország felé s közel az idő, mikor fölszabadulnak a magyar uralom alól.

A hazafias orosz papság s a közigazgatási hatóságok lépten-nyomon találkoznak az orosz ágensek munkájának eredményével, a csendőrség pedig – bár a dolgot eltitkolni igyekszenek – eddig is többet letartóztatott közülük. Ezek az ügynökök azonban most már nem elégszenek meg a lappangó izgatással, küldetésük, úgy látszik, túl terjed a politikai agitáczió föladatán.

Ezt bizonyítja legalább az a körülmény, hogy egyiknél-másiknál közülök a letartóztatás alkalmával bombát s robbantószereket is találtak. Nyilvánvaló, hogy a gyanus oroszok a vasúti vonalak és hidak megrongálására készültek, itt huzódik ugyanis keresztül a monarchia egyik legfontosabb stratégiai vasutvonala, a lemberg – siankii vonal, a melyre mozgósítás esetén az Oroszország felé irányuló csapatszállítások legnagyobb tömegét konczentrálnák.

Ezekről a jelenségekről a papság és a közigazgatási hatóságok azzal a kéréssel informálták az illetékes minisztériumokat, hogy miután a rendes eszközökkel nem lehet többé az orosz bujtogatást ellesulyozni, valami formában a kormányhatalom hathatósabb támogatást kérik. A kormány beavatkozása folytán legközelebb maga a munkácsi görög-katholikus püspök is sorra fogja látogatni a nagyobb községeket, hogy megjelenésével és intelmeivel hozzájáruljon az izgatás ellensulyozásához.