Lilien-kiállítása

1912 | December

E. M. Liliennek a Könyves Kálmán szalonjában rendezett kiállítása, mely mintegy harmadfélszáz grafikai lapot mutatott be közönségünknek, túlnyomó részében illusztrácziókat tartalmaz. Néhány rézkarcz kivételével, melyeknek legtöbbje csak úgy hat, mintha későbbi illusztráláshoz való előtanulmánynak készült volna, a rajzok élesen határolt fehér-fekete felületeket adó, vonalakat látó, árnyékokat felejtő tusrajz, melyben nincsenek átmenetek, nincsenek levegőtávlatok, hanem csak körvonalak és vonal perspektívák.

Nézetünk szerint túlzás az, ha Lilien művészetében nálunk új stílust látnak és mint a ma rajzolóinak egyik legnagyobbikát ünneplik. A ki csak valamennyire ismeri a XIX. század rajzművészetét, első pillanatra felismerheti, hogy Lilien a müncheni rajzoló-iskolának tagja, kit egyénisége nem emel ki annyira környezetéből, hogy amarról meg lehetne feledkezni. Ez a müncheni rajziskola úgy szólván mindent az angol praerafaelitáknak köszönhet s ebből a mindenből a legtöbbet annak, kiben ez az irány torzképpé facsartan, de mégis zseniálisan szétbomlott: Beardsleynek.

Rajzaiban, ezekben a tussal fehér papírra fektetett, végtelen pontosságú, vonalban mindig merev ábrázolásokban egy teljesen kidolgozott, minden lehetőségében kiaknázott kifejezési módot kaptak, melyet hosszú éveken át egy újabb ötlettel sem tudtak gazdagítani. A mi Beardsleyben a legmegkapóbb volt, nagy és beteges képzelete távol állott a derék németek lelkétől, kik erotikus lázálmok helyett becsületes polgári meggyőződéseik hirdetőjévé tették a perverz fantáziájú angol összes kifejezési eszközeit.

Ebbe az időbe esett szintén angol hatás alatt a németeknek az a fölfedezése is, hogy a könyv külső kiállítás tekintetében több is lehet mint az Universalbibliothek egy dísztelen füzete, úgy hogy ekkortájt nagy könyvdíszítő és illusztráló hajlam tört ki szomszédainknál, a miről ennek az időnek számos túldíszített könyve tanúskodik. Legtöbbjük ebben, a fehérfekete merev vonalstílusban volt megrajzolva, mert az új törekvések, melyek az akademizmus ellen indult küzdelem jegyében indultak, a megváltást az angolok kifejezésmódjában találták meg.

Ehhez a mindent fametszetszerű vonalakra való felépítéshez különben is megvoltak az előzmények a Cornelianusoknak mindent vonalra fűző, árnyéktalan és tértelen meglátási módjában. Ennek a meglehetősen merev és a rajzolás festői oldalairól teljesen lemondó iskolának egyik kiválóbb tagja Lilien, kinek, ha nem is a kifejezés módjára kiható ötletekkel, de új tárgyi körrel sikerült gazdagítania ennek az iránynak eredményeit.

Szegény sorból, galicziai zsidó családból küzdötte fel magát és megőrizte ennek a festőiség tekintetében végtelen sok thémát nyújtó fajnak szeretetét. Lassanként elhagyta a müncheniek üres ornamentika-hajhászását, múlttalan szimbolizmusát és a zsidó faj alapos ismeretével a biblia díszítéséhez kezdett, majd a ghetto irodalmának lett illusztratora. Készakarva neveztük illusztratorának és nem rajzolójának, mert nem annyira festői oldalai, félhomályai, exotikus szokásai érdeklik, hanem inkább gondolati vonatkozásai.

Rajzai nevét mind ismertebbé tették Németországban, hol lassanként a protestáns körök vezérlő emberei is felismerték biblia-illusztráló képességét, úgy, hogy a bibliának ifjúsági kiadásához már egyházi megbízásból készítette rajzait. Újabb időben úgy látszik, mint az egész német művészet, Lilien is franczia hatásokat mutat művészetében, a mi kivált rézkarczain látszik meg, melyeken azonban még sem tudott teljesen megszabadulni kifejezésmódjának merevségétől.

Hogy zsidó létére távolról sem tudott oly művészettel mélyedni a ghetto életébe, mint azt csodás rajzain Rembrandt tette, csak azt bizonyítja, hogy a művészetben a faji kérdés mellékes, a miről az utolsó napokban Lilien ünneplői minálunk egy kissé megfeledkeztek.

Lilien kiállítása igen figyelemreméltó tanulságokat nyújtott, mert a müncheni rajzolási módnak, melyet éles külömbségek választanak el a franczia nyomon induló berlinitől, egyik legkiválóbb képviselőjét mutatta be és érdekes összehasonlításukra adott alkalmat, mert ugyanekkor Vadász Miklósnak és a franczia grafikusoknak kiállításain egy egészen más irányú és sokkal magasabb művészi értékeket nyújtó rajzművészettel ismerkedtünk meg.

Farkas Zoltán.