A szőke szépasszony története - modern mese - 1912. december - Huszadik Század

1912 | December

A szőke szépasszony története - modern mese

Élt egyszer egy szőke szép asszony. Erről akarok mesét mondani.
A szőke szép asszony nem lakott kastélyban, ahogy ez már mesékben más szőke szép asszonyokkal megesik. Nem volt bíbor-bársonyruhás herczegnő, pedig a mesék szépséges hősnői azok szoktak lenni. Igen fiatal volt a szőke szép asszony, bérkaszárnyában lakott és boldog volt ha selymet vagy zefirt vehetett, méterjét l K-ért.

Megérkezett a karácsonyest. A fenyőerdőket meglátogatta a halál és a szép szőke asszony is megülte az ünnepet. Mert nagyon szerette az ünnepeket ez az asszony, ez a ragyogóan kékszemű szépség. A piczi udvari szoba asztalán fenyőfácska állott, zöld pompájú fenyőfácska, amely odaadta fiatal életét, hogy a szép asszonynak örömet szerezzen.

A gyertyácskák - olcsó jószágok, párja egy fillér - vígan lobogtak és a fácska enyhe zöldje erdőillattal töltötte meg a szobát. Hogyne, hiszen örömet akart szerezni a szőke szép asszonynak, aki az asztalnál ült. Finom vonalú Madonnafejét rátámasztotta két hófehér kezére. A szemei mereven és álmokat látva nézték a lobogó lángokat.

Arra gondolt, hogy a láng elemészti gyertyácskákat és akkor vége minden ragyogásnak. Arra gondolt, hogy a fenyőfácska örökzöldnek látszó tűlevelei egyszer majd kiszáradnak és lehullanak és mert minden mulandó, egyszer majd az ő fiatalsága és szépsége is eltűnik. Így álmodott nyilt szemekkel. Egy mesénél nem szabad csodálni, ha elmondom az álmát.

A szép szőke asszony csodaajándékainak álmát. Eljöttek mind, hogy megajándékozzák a szőke szép asszonyt. Először jött a lovag (minden mesében el kell a lovagnak jönnie). Tehát megérkezett a lovag. Erős pánczélban ragyogott, hogy harczoljon szerelméért. Sok csatában harczolt, sokszor nézett a halálba és a szép asszony előtt meghajtotta vérrel borított kardját, amint ezt a középkori krónikákban megszoktuk. És a szőke szép asszony gúnyosan, hidegen mosolygott. Még az arany vitézségi érem, amelyet dijak elengedésével adományozott egy fejedelem a lovagnak, sem imponált a szép asszonynak.

Szánakozóan mosolygott, amikor a második jött. Államférfi volt és éppen miniszter lett. Excellenciás titulusát ráakasztotta a kis fára, amelynek ágai annyira meghajoltak a súlyos teher alatt, hogy szinte letörtek. A szőke szép asszony korall-ajkairól gúnyos nevetés szakadt le. És holnap megobstruálja az ellenzék, azután mehet. Még csak tisztességes nyugdijat sem kap. Ez mind futó, pillanatnyi ajándéka a sorsnak - mondta a szőke szép asszony és hangosan kaczagott jól sikerült tréfáján.

Szerény, vérszegény arczu, reszkető ifju közeledett felé. Remegő kezeiben egy tálat tartott, ezen vérpiros, forró szív feküdt. A költő szive. Ezen annyira felbosszankodott a szép asszony, hogy ellökte magától a tálat. A szív leesett és a padlón elgurult a szoba egyik sarkába. Most kaczagott a szép asszony, nagyon, nagyon mulatságos volt a dolog. A szegény költő ott hagyta szívét a sarokban és tova lopódzkodott - szívtelenül.

Igy mondják a valóságban is, nemcsak a mesében: Ott maradt a szive. Nevetve csendült fel mögötte a szép aszszony hangja: „Itt felejtett valamit!” Nem mondta meg, hogy mit, mert valószínűleg nem is tudta, hogy minek hívják a sarokban heverő vérpiros valamit.

A szegény költő a folyosón beleütközött egy úrba, aki igazán nem illik bele egy mesébe. Talán eltalálták: börzeáner volt a derék úr. Lassan odalépett a szőke szép asszonyhoz és átnyújtotta ajándékát. Nem igen fogják eltalálni, hogy mit. Egy üveg Diana-sósborszesz volt és egy doboz, amelyben Diana-puder, Diana-szappan és Diana-créme volt.
És szólott a kövér férfi:

- Szép szőke asszony, szépségednek, bájaidnak varázsa elragadó, mint a rózsák, de elhervad, akár a rózsák... Ez a csodaszer örökké megtartja szépségedet! A szép asszony szemei ugy ragyogtak, mint a zöld fácskán a gyertyák, amelyeknek párja egy fillér volt. Megint nevetett a szőke szép asszony, a boldogság, az öröm, az elragadtatás hangján és meghajtotta finomvonalu Madonnafejét, hogy a bőkezű adakozó megcsókolhassa fehér nyakát, amely az illatos csipkék közül vakítóan ragyogott ki.

... Ez volt a szőke szép asszony karácsonyi álma. És amint a mese mondja, ha meg nem halt, ma is él. Pedig igazán meghalt a szőke szép asszony, biztosan tudom. És amikor bonczolták, észrevették, hogy nincs szive és ennek helyére odatették a költő szivét, amely még akkor is ott feküdt a sarokban. De szép és ifjúságtól ragyogó volt a szőke asszony még a koporsóban is, mert a legdrágább volt neki a Diana-sósborszesz, ifjúságának a titka és Diana-puder, Diana-szappan, Diana-créme volt varázsos szépségének rejtélye.