E törvényjavaslatban arról történik intézkedés, hogy mindenki tartozik lovát, öszvérét és szamarát, továbbá szállitási eszközeit az államnak tulajdonába engedni, megfelelő kárpótlás ellenében, ha a fegyveres erő, vagy annak valamelyik része mozgósittatnék, úgyszintén ha a hadi állományra való kiegészítések elrendeltetvék. 

Átengedés alól csupán a udvartartásokhoz, területenkivüliséget élvezőkhöz, katonasághoz, csendőrséghez, postához tartozó lovak és járművek vétetnek ki, továbbá a tűzoltók, papok, orvosok, állatorvosok, köztisztviselők ama lovai és jármüvei, a melyek hivatásuk ellátásához szükséges. Kivétetnek még a tenyészkanczák, tenyészmének, versenylovak, négy éven aluli lovak, szoptató kanczák és járványterületen lévő lovak. 

A ló- és járműszükséglet summáját a hadügyminiszter a honvédelmi miniszterrel egyértelmüleg állapítja meg és veti ki járásonként, ugy azonban, hogy egy járás lóállományának 50%-ánál több el nem vonható. 

Az eljárás három részből áll.
Először a hatóság összeirja a lovakat és járműveket, másodszor egy bizottság osztályozza és végül szükség esetén rekvirálja. Az osztályozáskor három becsüs, a kiket a főszolgabíró vagy polgármester nevez ki, megállapítja a kárpótlás összegét. 

Mindenki köteles lovát vagy járművét felszólításra a bizottság elé vezetni, a melyben képviselve van a közigazgatás és hadügyi, illetve honvédelmi kormány. 

Az alkalmas lovakról és járművekről a bizottság nyilvántartási lapot állít ki, tulajdonosa köteles az ilyen lovakat és járműveket kimélni. Az ezidőszerint alkalmatlan lovak ismét előállíthatók, az alkalmatlanok többé nem. A besorozott ló helyett gazdája ugyanolyan alkalmas más lovat adhat.