A tejkérdés, ugy látszik, nemcsak a mi közönségünket foglalkoztatja állandóan, de így van ez a szomszéd Ausztriában is, ahol ezuttal a tej árának szabályozása, illetve a tej olcsóbbá tétele érdekében együttesen indítottak mozgalmat a tejtermelő gazdák és a fogyasztó közönség. 

E mozgalom éle természetszerüleg a közvetítő kereskedelem ellen irányul.
Általában nem helyeseljük azt, ha akár a gazdaközönség, akár pedig a gyáripar szembehelyezi az érdekeit a közvetítő kereskedelem érdekeivel, mert szilárd meggyőződésünk, hogy a közgazdasági élet normális fejlődése csakis az összes közgazdasági – tehát nemcsak a termelési – tényezők konszonáns működése mellett képzelhető el. A tejkérdésben azonban igazat kell adnunk az osztrák gazdáknak, akik a minap tartott gyülésükön elvben elhatározták, hogy a jövőben a termelők szövetkezetei közvetlen öszszeköttetésbe fognak lépni a fogyasztók organizációival. 

Az osztrák gazdák – és a fogyasztók is – azon a véleményen vannak, hogy csöpp ráció sincsen abban, hogy amikor a termelő egy fillért keres egy liter tejen, ugyanakkor a kereskedő három fillér hasznot vágjon zsebre, noha a kockázat a termelő gazda részén van. A gyülés a kérdés tanulmányozására bizottságot küldött ki és az érdekeltek erősen reménykedtek abban, hogy a mozgalmuknak meglesz a kivánt eredménye. 

Abban bizakodtak ugyanis, hogy ily módon a fogyasztó közönség máris mintegy két fillérrel olcsóbban fog hozzájutni a tej literjéhez és amellett a termelő gazda is többet kereshet a tejen. Az osztrák mozgalom minket fokozottan érdekel, mert nálunk is vannak hasonló törekvések. A mi tejtermelőink körében is olyan irányu mozgalom indult meg, hogy a fogyasztók szervezeteivel szövetkezeti alapon társuljanak és a tejkereskedőket mellőzve, olcsóbban jobb tejet nyujtsanak a fogyasztóknak.