Csunya czím így leírva, de nevén neveztük a gyermeket, mikor papírra vetettük. A héten volt hatodik évfordulója annak, hogy Kovács Gusztáv kinevezett főispánt a tömeghangulat hatásaiból kifolyólag ugy elverték, mint a kétfenekű dobot.

Hazafias felbuzdulásnak érezte a tömeg a csunya erőszakosságra vetemedett hajlandóságait, pedig hát csak amolyan tévérzése volt ez a hazafiui erénynek, minden célszerűség nélkül való, példaadásra egyáltalán nem alkalmas bíráskodása az utcai hangulatnak.

A haza sorsán semmit nem lendített. Debreczennek legfeljebb herosztratesi dicsőséget hozott. Ezzel szemben egy derék magyar honvéd ezredest nyugdijaztak, hogy még kevesebb legyen e fajtából az ármádiában, a debreczeni fiukat Bródba masíroztatták s elkurgatta a katonai parancsnokság a debreczeni katona-zenekart is, melyet aligha kapunk vissza.

Igy huzták el a nótánkat a főispán verésért, óh sors humora- katona zenekar nélkül.