Czélzó készülék

1912 | Augusztus

A modern hadseregnek ma még, s még hosszu ideig is a gyalogság a lőfegyverneme. Ezt lehet legkönnyebben tovamozgatni, ez előtt nincs terepnehézség, kivéve az átlábolhatlan mély víz (ez is átusztatható) és az átugorhatlan széles szakadék (ez is megkerülhető). Mindenütt mehet, a hol a többi fegyvernem, de ott is, a hol a többi fegyvernem-társa meg sem mozdulhat. Természetesen tehát, hogy ennek a könnyen mozgó hadseregrésznek a lövésben való kiképzése egyike a legfontosabb katonai tudományoknak.

Tudvalevő dolog az, hogy biztos kezü, biztosan czélzó és találó ember nagy ritkaság. Különösen nehéz is a feladat a mai fegyvereknél, a hol a czél, az ellenség nem közelithető meg olyan távolságra, a melyről például egy nyulat vagy más vadat biztos kézzel teritékre lehet hozni, hanem már 3000 lépésnyi távolságról meg kell kezdeni a tüzelést s találni is kellene. Ha csak az lenne katona, a ki jól tud czélozni, az egész világon sem volna annyi, mint akármelyik nemzet gyalogos hadserege s miután a gyalogságot a czélzásban, tekintet nélkül annak képességeire, minden egyes embert meg kell tanitani a lőfegyverrel bánni, czélozni és találni, ez a feladat már a fontossága miatt is állandó gondja a hadvezetőségeknek.

Minden embernek másképpen lát a szeme. Egy és ugyanazt a tárgyat bizonyos távolságban lévőnek találja hosszuságban, s ha az elhelyezését a terepen az arczvonalra merőlegesen keresik, bizonyára két ember nem akad, a ki ezt a méretet is egyformán határozza meg. Magát a czélt is mindenki más méretünek látja s igy csak természetes, hogy mindenki másképpen czéloz, holott egy és ugyanazon helyről biztos találás csak egyetlen egy vonalban történhetik.

Katonáéknál a czéltanitást ugy végzik, hogy a katona lefekszik vagy letérdel, fegyverét feltámasztja, hogy biztos nyugvópontja legyen, arczát a fegyvertusához illeszti, egyik szemét behunyja, a fegyver tetején lévő irányzókészülék kát pontján át az irányvonalat s vele természetesen a fegyver csövét a czélra igyekszik vezetni. Ha a czél megvan, nyugodt kézzel elsüti a fegyvert. Künn a czéltáblán azután – ha eltalálta valahol a nagy felülettel övezett czéltáblát – megjelölik és megmutatják a czélzó katonának, hogy hova repült a golyója. Ebből azután látja a tanitvány, hogy jól czélzott-e s milyen javitást kell a következő lövésnél megtennie.

A mint látjuk ez a tanitás a milyen hosszadalmas, olyan körülményes is. Először is minden egyes katonát sok lövés utján lehet csak a helyes czélzásra betanitani, a mi sok időbe és még több pénzbe került a kilőtt töltények ára révén, azután sok oktatóra van szükség, a mi ismét tetemesen megdrágitja a hadi képzést. Sok mindenféle elmélettel és tanitási móddal próbálkoznak tehát meg a hadvezetőségek, a melyek között sokféle czélzórendszer, czélzógép is szerepel. A legideálisabb volna, ha minden katona kapna egy czélzógépet, a mely a biztos találást lehetővé teszi, de miután ez sem elméletileg, sem pedig gyakorlati kivitel nézőpontjából nem lehetséges a tanitási módokban kellett ujjat kitalálni.

Ilyen a most bemutatott czélzást tanitó gép is. A katona felfektetett fegyverével czélba veszi az eltalálandó tárgyat, a mely lehet bármely távolabb fekvő dolog. Kémény, házél vagy fa stb. Ha a czélzást elvégezte, müködésbe hozza a czélzást ellenőrző gépet. Ez nem egyéb, mint egy forgó korongon nyugvó hajlitható és forgatható váz, a melynek mozgását parányi csavarokkal lehet végezni. A szemmel beállitott fegyver ezzel a forgatható vázzal azután egészen pontosan beirányitható a czélra s ezekből az eltérésekből a katona azonnal látja, hogy szabadszemmel helyesen irányitotta-e be a fegyverét. Itt sokkal gyorsabban, még a lövés leadása előtt, látja czélzási hibáját, a melyet az oktató azután kijavithat.