A téves hallás orvosi neve halluczináczió, a mely épp olyan megbetegedése a hallás szervének: a fülnek, mint a rémképek látása az agynak. A tudomány mindinkább szük körre szoritja az emberi szervezet betegségeit, azokat, a melyekre ma még nincs orvoság. Mind a mai napig kevés gondot forditott az orvosi tudomány arra, hogy a fülbetegségekkel rendesen téves hallás (halluczináczió) betegsége is velejár, és sokszor megtörtént, hogy valamely fülbaj a rendes hallásra szolgálva meg is gyógyult, de a téves hallás ténye, a halluczináczió megmaradt.

Egy franczia orvos Morage doktor, tagja a párisi akadémiának, különös hajlamból ezzel a specziális esettel foglalkozva, mintegy ezer betegen végzett kisérletet s megállapitotta először a baj okát s azután megtalálta a gyógyitás módját is. Mindenekelőtt megállapitotta, hogy háromféle a halluczináczió, a melyben betegei szenvednek. Az elsőbe tartoznak azok a betegségek, a kik zörejt hallanak, a másikba, a kik zenét, vagy zenei hangokat vélnek hallani, a harmadikba olyanok tartoznak, a kik szavakat, magánhangzókat, mondatokat hallanak időnkint füleikbe megcsendülni.

A zörejt hallók ugy magyarázták meg az általuk hallott zörejt, mintha ők a kiömlő gáz sistergését, a szél süvitését, a távirda zörgését, levelek suttogását, telefon berregését, a kártyakeverés zaját, vagy távoli mennydörgést hallanának. A zenét hallók azt hiszik, hogy villamos csengő, dob, trombita, szájsip, repedt templomtorony hangját, vagy madárdalt, sőt több madár együttes énekét, avagy egy zene dallamát hallják, melyet biztosan ismernek, de sejtelmük sincs, hogy hol hallották. A szavakat halló betegek rendesen az a és az o hangokból álló szavakat, de gyakran a kakuk ismert énekét, vagy előttük megmagyarázhatatlan értelmes, sokszor értelmetlen szavakat és mondatokat hallanak s azt hiszik, hogy ezt valaki mondta, pedig senki sincs körülöttük.

A tudós orvos betegei között volt olyan is, a ki a halluczináczió betegségén kívül valósággal kedélybetege lett téves hallásának s az őrület határán volt. A betegeinek megvizsgálásával azután rájött a betegség okára is. Vizsgálódása közben rájött arra, hogy a füttyöt hallók betegsége az által jött létre, hogy a kengyelcsont alig észrevehető, talán századmilliméternyire elmozdult helyéből. Egy teljesen egészséges embernél a középfültőre gyakorolt nyomás kisebbitésével a kengyelcsontot elmozditotta a helyéből. Az ember azonnal fütyüléses halluczináczióba esett. Az egyik baj kutforrása tehát megvolt. A gyógyitás nagyon egyszerü volt, a kengyelcsont visszaállitásával a baj azonnal megszünt. Ez nem operácziós beavatkozás, hanem oly módon való kezelés, hogy a fülbe Morage doktor az általa előállitott szirénahangot vezette oly erővel, a mennyi elegendő volt a kengyelcsont kimozditására.