A kánikulai gyönyörüségek közé tartozik a sporthírek böngészése a vidéki lapokban. Vannak lapok, amelyek valóságos haditudósítást közölnek egy-egy matchről. De ez talán nem volna baj. Még a tulzások is használnak a jó ügynek, ha fölkeltik a közönség érdeklődését. A „botrány” jelző gyakori és indokolatlan alkalmazása az egyedüli visszatetsző. Példákkal is szolgálunk.

A Székesfehérvári Friss Ujság match leírásában megirta, hogy játék közben megrugtak egy játékost. Budapesten föl sem tünik az ilyen szeretetreméltó barátkozás. A Székesfehérvári Friss Ujság azonban ugy fölháborodott a rettenetes vétségen, hogy „Botrány a football-versenyen” cím alatt irta meg, kövér öreg betükkel szedve ki a botrány szót.

Az Ujszatmár „Egy nap a botrányvárosban” cimen számolt be egy szatmári csapatnak ungvári utjáról. A hátborzongató históriából kihámoztuk, hogy elfogult volt a biró és kövekkel ünnepelte Ungvár mezitlábas apró népe a vendégcsapatot. Egy szerencsepatkó is szerepelt a tudósításban. A szatmáriak kapujáról lopta le egy ismeretlen tettes és a páros biró nem volt hajlandó fölfüggeszteni miatta a matchet.

Mulatságos volna tehát a tudósítás csak a „botrány” szó nem diszítené a homlokát. Igy azonban kellemetlen érzéseket vált ki és semmi esetre sem szolgálja a sportot Pedig a cikknek egyébként jóakaratu tendenciája nyilvánvaló.

Nagy hiba, hogy a vidéki lapok elhibázzák a hangot. Apró aférokat dagasztanak szenzációvá, egy barátságtalan rugást botránnyá s egy józan vidéki várost nehány gyerkőc miatt botrányvárossá. Mit irnának egy parázs budapesti mérkőzésről az igen tisztelt vidéki haditudósítók. Míg Barzini leirása a mukdeni csatáról is elbujna a tudósításaink mellett.