Válság van a Magyar Labdarugók Szövetségében. Egyik legrégibb vezető embere, a kinek müködése már hosszu idő óta összeforrt vele s a kinek egyénisége sokszor jelentette egyuttal a szövetség irányát és politikáját is, megvált főtitkári állásától.

Steiner Hugó régi kipróbált bajnoka a magyar sportnak. Valamikor az atlétika utját egyengette Magyarországon, a footballjáték térhódítása óta azonban minden erejével és tudásával a labdarugást szolgáltatta. Széles látóköre, szervezőképessége és egészséges üzleti érzéke kezdettől vezetőpozicióba segítette s legutóbb is mint a szövetség főtitkára irányította már másfél éve a szövetség adminisztrációját.

Éppen ezért érte váratlanul a sporttársadalmat Steiner főtitkár lemondása. De csak a korláton kívül állókat. A kik közel állanak a szövetséghez s tudják mi föl és sistereg a boszorkányüstben, régen sejtették, hogy ennek a lemondásnak kérlelhetetlen következetességgel be kell következnie.
Megtörtént ugyanis az az anomália, hogy éppen az, a kinek az ügynek gyors és sima lebonyolításáról kellett volna gondoskodni, éppen a főtitkár személye volt ujabban legtöbbször az ütközőpont.

Miután képtelen volt akaratát és önérzettől duzzadó egyéniségét a közügynek alárendelmi, egymásután került összeütközésbe előbb Fridrich Nándor alelnökkel, majd Rőser Edvinnel, Vida Henrik intézőbizottsági taggal s végül Oprée Rezső alelnökkel. Ugy állt már a dolog, hogy az egész elnökség azonosítja magát Oprée-vel a nyilt kenyértörésre viszi a dolgot, mikor Steiner visszariadva ennek az elhatározásnak várható sulyos következményétől, önként visszalépett, megmentve vele az MLSz-t egy még kellemetlenebb válságtól.

Utolsó tollvonásával is az MLSz érdekét szolgálta tehát Steiner Hugó. Anynyira exponált vezérembere volt a szövetségnek a volt főtitkár, hogy tartunk tőle, hogy távozása nem fog rázkodtatás nélkül elmulni. Az elnökségre háramlik a kötelesség, a szövetséget tulsegíteni a válságon, miuátn annak részben előidézője volt. Csak a helyzet szanálása után lehet az üres főtitkári szék betöltéséről gondoskodni.

Steiner Hugó értékét ismerjük el azzal, ha kétkedünk benne, hogy ez a helyettesítés egyhamar sikerüljön. Éppen ezért nem tudjuk, de nem is akarjuk elhinni, hogy a visszavonulás – a mely ma legalább egyelőre befejezett tény – végleges legyen. Idővel elcsitulnak a lemondás előzményének hullámai s akkor feltétlenül ujra találkoznak az egy cél felé vezető uton a szövetség és volt főtitkára.