A czinkotai helyiérdekű vasúton a szomszédos nyaralóhelyekre vagy községekbe utazó közönség figyelmét és érdeklődését több mint egy év óta köti már le egy telepszerűen épült házcsoport mely a Ferenci József-laktanya előtt az ujabbkori német villakoloniákra emlékeztető stílusban épült. Vörös téglacseréppel fedett kisebb-nagyobb házikókból áll, melyek óriási nagy ablakokkal tekintenek észak felé s már ezzel is elárulják hivatásukat.

Nem is olyan régen még bolgár kertészek szorgalmas munkája folyt e területen, melynek tőszomszédságában a fővárosi kenyérgyár, a városi bérházak és munkáslakások hirdetik az új idők czéltudatos szocziális politikáját.

A telep létesülésének okát tulajdonképen ott kell keresnünk, hol sajátos képzőművészeti viszonyainknak sok, első pillanatra nehezen megfejthetőnek látszó jelensége megleli a magyarázatát; művészetünk multtalanságában. Ott, hol a festésnek, már mint gazdaságilag is kihasznált termelési ágnak oly nagy multja van, mint Párisban, régtől fogva gondoltak arra, hogy az épületeknek jövedelmezhetőség szempontjából mindig csak kevéssé kihasználható padlásrészét is értékesítsék.

Innét van az, hogy Párisban olyan koru városrészekben, melyek minálunk már valóságos antiquitás számba mennének, sikátoros vén zúgutczák keskeny házajtói felett ott lóg az ateliert hirdető czédula, míg nálunk elvétve akad csak a legújabb építkezéseken is egy-egy műterem, mely akkor is inkább fényképészt remél gazdájának, mint festőt vagy szobrászt.

Ezért különösen az utóbbi esztendőkben, midőn erősen megszaporodott a művészettel hivatásosan foglalkozók száma, rendes, használható műtermet kapni Budapesten, a legnehezebb dolgok közé tartozott. Nem igen használtak ez ellen a vidéki kihelyezkedések sem, sem a szolnoki, sem a nagybányai festőtelepek, sem a Képzőművészeti Társulatnak gellérthegyi műterembérháza, melyben régebbi festőgenerácziónknak is csak elenyésző kis része tatált helyet.

Nagy volt ezért a lelkesedés művészeink, kivált pedig fiatal szobrászaink között a kiknek még nehezebb volt a sorsuk a szobrász-atelierhez fűzött több követelmény miatt, midőn híre kezdett járni annak, hogy a főváros kültelkeinek valamelyikén művésztelepet létesít. Természetesen mint minden középítkezés, ez is az előirányzott összegnél jóval többe került, úgy hogy a műtermek olcsóságához fűzött vérmes remények, ha nem is teljesen, de jórészt füstbe mentek, mégis legalább anynyit elértek vele, hogy a műteremhiányon kissé segítettek.