A hatalmas angol és német birodalom módfelett féltékeny egymásra. Az angol azt szeretné, ha világszerte a hármas királyság lobogója uralkodnék, angol árut vásárolna mindenki, angol kultúra, angol szó válnék kizárólag urrá. Viszont a német, a maga szivós kitartásával, mindenüvé befurakodik, a hol lehet, otthonosan rendezkedik be, magával viszi a szokásait, kulturáját, kiváló alkalmazkodó képességét és ekképp nagy szerencsével versenyez minden nép anyagi, morális és kulturális erejével, versenyez pedig különösen az angollal. Innen származik a régmult időkben gyökerező féltékenység, a mely bizony, nem egyszer, világháboruval fenyegette meg a béke istenasszonyát.

Most azután a német császár és az angol király megkisérlik a német-angol jó viszony helyreállitását. A német császár nyiltan megdicséri az angol tengerészeket, György király pedig másod szülött fiát, Albertet, szeptemberben a heidelbergi egyetemre iratja be. Lehet, hogy ezek a külsőségek képezik a két nemzet kibékülésének bevezető mozzanatait. A fiatal herczeg tehát igen fontos misszióra vállalkozik akkor, mikor német egyetemi hallgató lesz.