Az osztrák reichsráth a husvéti szünet után április 17-ikén tartotta első ülését, a melyet mindjárt fölhasználtak a derék szomszédok az ellenük való kirohanásra. A mostani kirohanás gyalázatos voltát fokozza az, hogy akkor történt az eset, mikor a magyar kormány lemondóban volt s a rugás nem a kormány elleni kirohanás, hanem egyenesen

Magyarország ellen való durva támadás volt a horvátországi állapotok miatt. Elnöki rendreutasításnak nyoma sem volt, sőt a támadók közé odaállt Stürgkh miniszterelnök is.
A délszlávok, cseh szocziáldemokraták és német szocziáldemokraták interpellácziót intéztek a miniszterelnökhöz, melyekből mintául közöljük a német interpelláczióját, mely így szól:
A Horvátországra mért erőszak a magyar vagy horvát alkotmány egyetlen intézkedésre sem támaszkodhatik és sem forradalmi fölkelés, sem törvényellenes szembeszállás a törvényes hatalommal azt nem indokolja. Horvátország alkotmányos része az egész birodalom egész alkotmányának. A horvátországi erőszak ezért nemcsak komoly veszedelem Ausztria békéje, hanem megmérgezi Boszniához való viszonyunkat is és megrontja viszonyunkat a Balkán-államokhoz, a béke föntartásának tehát szintén komoly veszedelme rejlik benne. Ha az osztrák kormány legutóbb a védőerőreformmal kapcsolatban tervezett magyar rezoluczió ellen fölemelhette szavát, kettős kötelessége lett volna ugyanezt tenni a horvátországi államcsinnyel szemben. Az interpellálók kérdezik, vajjon a kormány hajlandó-e a horvátországi alkotmányos állapot visszaállítását kérni az illetékes tényezőktől és mit szándékozik tenni Ausztria balkáni érdekeinek károsítása ellen.

Az interpellácziók előterjesztése után Dulibics képviselő emelkedett szólásra és beszédét a horvát alkotmány megszüntetése ellen való éles tiltakozással kezdi meg. Nem államcsinyről van itt szó, hanem a magyar oligarkia gyermekcsínyt követett el a horvát nép, a dinasztia az osztrák parlament és az egész monarkia ellen.
Az ülés végén Stürgkh gróf miniszterelnök válaszolt a horvátországi alkotmány fölfüggesztése dolgában benyujtott interpellácziókra. Bátor vagyok előrebocsátani, hogy az interpelláló urak által fölpanaszolt horvátországi és szlavóniai események, a mit nem lehet félreismerni, e királyságok határain túl, különösen a mi államterületünkön lakó rokonfajú népeknél élénk érdeklődést keltenek, oly belpolitikai intézkedéseket tekintve, melyek egy területre vonatkoznak, mely mint a magyar szent korona egyik országa, Magyarországgal az 1868. évi 30-ik magyar történyczikkben és az ennek megfelelő 1868. évi horvát törvényczikkben körvonalazott közjogi viszonyban áll.
Ezzel a föntartással, melyet szükségesnek tartok további szavaim elé bocsátani, szabad azonban ezen a helyen is fölvetni azt a kérdést, mily mértékben lehet a Horvát-Szlavonországban most inaugurált mélyreható kivételes állapot eredményének és összbenyomásának esetleg oly hatása, hogy a túlsó államterületen túlmenően a monarkia érdekeit befelé és kifelé károsan érintheti. Mindenekelőtt előtérbe nyomul itt az a megfontolás, vajjon, miután amaz alkotmányos berendezkedések létesítése és föntartása, melyek annak idején az egész birodalomban az 1867. évi kiegyezésnek megfelelően a monarkia összes részeinek közös ügyei alkotmányos elintézésének kiinduló pontjául és alapvető föltételéül tekintettek, ezen alkotmányos berendezéseknek hosszabb ideig tartó érvényen kívül helyezése arra, hogy veszedelmeztesse a közös föladatok kifogástalan biztosítását.

Megfontolandó tovább, hogy a horvát-szlavonországi rendkívüli állapotok esetleg huzsmossága mennyire befolyásolhatná azt a politikai naturalizáló proczesszust, a mely Bosznia és Herczegovinának a monarkiába való beolvasztása nyomán végbemegy és a melyet akadályoktól megőrizni életérdeke Ausztria és Magyarországnak. Végül ebből az alkalomból a monarkiának kifelé való állását, vonatkozással lényeges érdekeire, nem szabad teljesen figyelmen kívül hagyni. Az előbb említett szempontokból kiindulva, a viszonyok alakulásának megfelelően a cs. kir. kormány sem vonhatná ki magát ama kötelesség alól, hogy megítélje azt az időpontot, a mikor ilyen, a monarkia érdekeire káros visszahatások megállapítása azt a föladatot hárítaná rá, hogy illetékességének keretében eme érdekek megóvása mellett síkra szálljon.

Már ma is szabadon azonban épen a föntjelzett szempontból kifejezést adni ama reménynek, hogy a Horvát-Szlavonország kormányzatáért felelős tényezőknek sikerülni fog utakat és módokat találni, hogy Horvát-Szlavonország teljes alkotmányosságának élvezetébe juthasson.