A világhirű amerikai feltaláló, a mindenki által csodált lángelme: Edison Alva Tamás átlátogatott Európába. Edison látogatása határozottan eseményszámba megy, mert nem mindennapi dolog, hogy olyan zsenit üdvözölhessünk európai földön, mint a minő Edison. Ő az igazi megszemélyesitője a nyughatatlan emberi zseninek, a mely folyton ujabb és ujabb, azonban a zseni által természetes és érthető okokkal megvilágitott találmányok után kutat.

Edison találmányának sorozata állandóan szaporodik. A mindennapi életben száz meg száz eszközt, szerkezetet, segédszert használunk, a melyeket mint Edisonnak köszönhetünk. Most Edison hosszabb időre átjött a vén Európába. Berlinben fog hosszabb idein tartózkodni. Azonközben már átjött Bécsbe is, onnan pedig egy magyar mérnöknek, a ki régebben Amerikában munkatársa volt, felkérésére lerándult Budapestre is.

Edison másfél napot töltött itt nálunk és ugyancsak meglepték a látottak és hallottak, mert sajnos: a nagy müveltségü, zseniális Edisont is képesek voltak a szomszédságunkban olyan képtelen valótlanságokkal traktálni rólunk, hogy Edison kezdetben ugyancsak fázott az idejöveteltől. Budapesten azután a világlátott amerikai nem győzött eléggé csodálkozni a felett, hogy Magyarország még sem valami ázsiai pusztaság, hanem kulturállam, a hol igen értékes emberanyag áll rendelkezésre, a mely kellő vezetés és kiképzés mellett missziót fog betölteni Európa délkeleti részén.

A budapesti ujságirók, noha Edison lehetőleg elejét akarta venni a meginterjuvoltatásnak, találtak módot, hogy a zseniális amerikaival hosszasabban elbeszélgessenek. Edison igen kedves, keresetlen modoru férfiu, a ki, hir szerint, itt Európában egy nagyobb társaságot akar összehozni a találmányainak minél szélesebb körben leendő forgalomba hozatala végett.

Edison Tamás, egyszerü igénytelen külsejü ember. Halkan beszél és egy keveset nagyot hall. Hangosan kell szólni hozzá, ha meg akarjuk értetni magunkat vele.