A villamosság igazi hazája Svájcz, a hol a szükséges elektromos erőt a nagyesésü hegyi patakok vizével állitják elő s a legkisebb falu, az út szélén álló magányos ház is, minden melléképület villamossággal van világitva. A városokban az ember kényelmi berendezését mind elektromos áram tartja üzemben, de a mi jellemző a svájcziakra, luxust nem üznek vele. Az idegenforgalom szállásain, a kis és a nagy hotelekben egyaránt megtalálhatók a villamosság sokféle alkalmazása, de a maguk háztartásában már kevésbé. Gazdagabb házakban ugyan találunk villamos konyhákat, szellőztetőket, házi teendőket elvégző gépeket, de ez szórványos. Azt mondhatnánk, hogy a svájczi ember az elektromosságot háztartásában csak világitásra használja.

Más a helyzet Angliában. Az elektromosság Londonban és a nagyobb városokban drágább, mint például Svájczban, de sokkal olcsóbb, mint nálunk, s a praktikusságot határozottan Angliában kell keresnünk. Ha arról van szó, hogy valamit gyakorlati czélokra előnyösen lehet kihasználni, hát az angol nem habozik s a költségeknek bizonyos határig való kinyujtásával mindent elkövet, hogy szolgájává tegye a gyakorlati találmányt.

A mi szemünkben talán luxus, de alapjában véve nem egyéb, mint okos kihasználása az időnek és kényelmes berendezése a mindennapi életben. Képünkön egy angol úr hálószobájának egy szöglete látszik. Az angol ember mindennapi toilette-jéhez tartozik a borotválkozás. Kis asztalkáján áll egy villamos vizmelegitő, a mely a borotválkozáshoz szükséges langyos vizet szolgáltatja. Ez előtt áll egy tükörállvány, a mely alatt villamos árammal forgatott gömbölyü szappan és borotvafenő van. Az áramot a szoba sarkán lévő kapcsolóból nyeri s elég hosszu a vezeték ahhoz, hogy az asztalka tetszőleges helyre legyen állitható. A borotvakésnek mintegy naponkénti kényelmes köszörülése és fenése egyrészt egészségügyileg, másrészt a kényelem nézőpontjából az angol ember előtt minden pénzt megér.