A repülés vágya olyan régi, mint maga az emberiség. Az ókori irásmaradványok a görög mondák, a biblia, mind megemlékeznek olyan emberekról, a kik a levegőbe emelkedtek s ott lebegtek, s mindezek arra mutatnak hogy az emberiség vágya, a levegőt szelni madárként, ott élt az ősök lelkében már a legrégibb korban is.

Később, a mechanizmus tanitásának haladásával, akadtak tudós, okos emberek s a repülésről tanulmányokat csináltak. Ezek nem minősitették már csodának a repülést, hanem olyan emberi tudománynak, a melynek a lehetősége meg kell hogy legyen, csupán a módot nem ismerik még. A mint az természetes is, legelsősorban a madár repülőtudományát vizsgálták. Egész könyvtárakat irtak össze a madár repülőtudományát vizsgálták. Egész könyvtárakat irtak össze a madár repüléséről, a miből természetesen napjainkig csak azt a tudást meritettük, hogy a madár tud repülni, az embernek pedig a vágya van meg repülhetni.

A legelső ember a világon, a kinek tényleges repülő kisérleteiről hiteles tanusitványaink vannak, Lilienthal volt. Ez a korán elhalt zseniális ember a repülés talányát szintén a madarak repülésének módszere alapján akarta megoldani. Rájött arra, hogy a madarak sulyának megfelelően a szárnyaknak bizonyos nagyságuaknak kell lenniök, de ez nem azt jelenti, hogy nagyobb szárnynyal könnyebben lehetne repülni, hanem azt, hogy előre kiszámitható nagyságu felület szükséges és elegendő a repüléshez. Tul hosszu nem lehet, tehát ha a szükséges felület egy hosszban el nem helyezhető, egymás alá kell hogy kerüljön Ő tehát nemcsak a repülés atyamestere, hanem a kétfedelű gépek a biplánok feltalálója is.

Az ő elmélete alapján állitották össze a modern konstruktőrök a madarak repülésének és a mai repülőgépek szerkezetének összehasonlitását. A felrepülésnél, a mint az az első képünkön látható, tisztán a madár alakja mutatja meg a mai felrepülő gép helyzetét. Az A és B vonal azt a sikot mutatja, a melybe a repülőgépek is belehelyezkednek a felszállás pillanatában, s pontosan a vonal felezőjében van a sulypont, mintegy utmutatásul arra, hogy hova kell a repülő gépeken a sulypontot elhelyezni.

Ugyanilyen az elrendezés természetesen az ugynevezett siklórepülésnél, a melyet oly sokszor látunk nagyobb és kisebb madaraknál. A magasban keringő madár, kiterjesztett szárnynyal, fejével ferde sikban lefelé, a nélkül, hogy a szárnyak mozdulnának, lejtő irányában zuhan lefelé. A kik láttak már repülőgépet, látták a leszállásnak ezt a félelmesen szép módját is. A motor áll, a repülőgép olyan helyzetben van, mintha fejjel előre buknék, s a gép élesen hull lefelé. A második képünk mutat egy ilyen siklóleszállást.

A repülőgépek különböző formáit szintén élénken mutatják képeink. A mint látjuk a monoplán, vagyis egyfedelü gép, igen könnyen vezethető le a sas repülőformájából. Hogy a testhez rajzolt gépváz farka nagyobb, mint a madáré, annak az az egyszerü magyarázata van, hogy a madár repülési képességéhez tartozik az is, hogy a vivőfelületeit mozgatni tudja minden elképzelhető irányban, a mit az emberi repülőgép-szerkezetek csak a méretekkel tudnak pótolni. A kétfedelü gépek formáját már nem tudjuk a madárvilágban megtalálni, ellenben a rovarok világa igen sok példát nyújt.