Hüvösre fordult az időjárás. Kellemetlen, csipős szellő zúg át a leveleit hullatott fák ágain és a mindinkább erősödő esőzések azt mutatják, hogy vége az idei hosszura elnyuló nyári szezónnak és készülődhetünk már a téli időszak eseményeire.

A tenniszpályákon megszünt a „grand-jeu”, a „nagy játék” s jóformán csak a legszenvedélyesebbek és legedzettebbek játszanak még, akiket talán csak az első hó tud végleges visszavonulásra késztetni.

A tenniszszezón befejeztével felélednek az elmult évad jelentősebb eseményei, visszagondolunk az elért eredményekre és aztán latolgatjuk, haladtunk e valamicskét az idén is és közelebb jöttünk-e ahhoz a nivóhoz, amelyen szomszédaink, az osztrákok és minden sportban erős riválisaink a németek állanak.

Az eredményeket s különösen a külföldi versenyzőkkel szemben elért eredményeket tekintve, határozott fejlődésről szólhatunk. Hogy csak egyebet ne említsünk. Kehrling legyőzte a félelmetes Salm grófot, azt az elsőrangu játékost, aki csak a mult héten verte meg Decugist az idei angol párosbajnokot.

Ugyancsak elsőranguak a tátralomnici eredmények. Igaz, hogy legjobb játékosaink, Kehrling és Kelemen vereséget szenvedtek a drezdai Logiétől, de Logie egy Németországban is elsőrangunak elismert játékos, aki legszebb eredményét a berlini őszi versenyen érte el, amikor olyan kiváló játékosakkal szemben, mint Widmann és v. Müller első tudott lenni.

Ha tehát egy ilyen nagytudásu játékossal szemben erős, sőt – tulzás nélkül állíthatjuk – kemény ellenállást tudtunk kifejezni, ez azt bizonyítja, hogy már a tenniszezé terén is elértük a külföld nivóját s csak a gyakorlat, a rutin, a jó játékosakkal való folytonos játék hiánya az, mely a teljes sikernek utjában áll.

Az idei országos versenyek azt mutatták, hogy kitünő anyaggal rendelkezünk, amelynek további fejlődését ugy érhetjük el, hogy fokozzuk a benne rejlő ambiciót és további erős munkára inspiráljuk.
Ez azonban csak ugy lehetséges, ha szakitunk a mostani lehetetlen rendszerrel és több országos versenyt rendezünk.

Valósággal szégyenteljes állapot, hogy Budapesten az ősz folyamán nem rendeztek országos versenyt s hogy a vidéknek kellett a már-már pusztulófélben levő tenniszsport segélyezésére sietni. Kötelességévé tesszük a Lawn-Tenisz Szövetségnek, hogy a rendelkezésre álló összes eszközökkel forszirozza az országos versenyek rendezését, mert tenniszsportunk lövőjét csak akkor látjuk biztosítva, ha a meglevő játékosok ambicióját nem fojtjuk el csirájában.

Azonkivül keresni kell a külföldi játékosokkal való gyakori találkozást, rendszeresiteni kell a városok közti mérkőzéseket még akkor is, ha azok kezdetben balsikerrel végződnek és kizárásos versenyek rendezése által buzditani kell a másodklasszist is, mely a mostani rendszer mellett csak elvétve jut némi fontosabb szerephez.

A játékosok mindenkor megfeleltek kötelességüknek, most a vezető fórumokra kerül a sor s az ő működésüktől függ, hogy a tenniszsportot is arra a nivóra emeljük, a melyen athletikai, uszó, birkozó, evező és footballsportunk áll.