(D. É.) Október vége a Dunán rendszerint régóta a pihenő kezdete. Akkor már – valószinüleg német szokás mintájára – jönnek a poharazással és kedélyes kabarettekkel összekapcsolt Abrudern-ünnepélyek s az evezősök átalakulnak korcsolyázókká, vívókká, báli előtáncosokká és békés családapákká; kit-kit ahová a szive hajtja.

A nyomtatott közvélemény ugyan a jövő évi olympiádra való tekintettel iparkodott az evezős pihenőt kitolni. Célzások és figyelmeztetések jöttek-mentek, hogy a mostani időben nem kivánatos az ölbe tett kéz. Szervezkedés, csapatösszeállítást, előkészületeket, mi egyebet sürgettek.

És csakugyan, történt valami. Október végén – egészen szokatlan időben egy nagy evezős esemény lépett előtérbe; - váratlanul mindenkire, még azokra is, akik a csöndes fejleményeket már régóta figyelemmel kisérik.

Az történt, hogy a Pannonia, a legintenzivebb és legtöbb sikerrel sportoló evezős club beléletében bizonyos változást követelő törekvések keletkeztek,s egyre hangosabbak lettek, míg most végre az ellentétek kipattantak és szétválással fenyegetnek.

Ha a szülőokokat boncolni akarjuk, történeti előzményekkel és magyarázattal kell szolgálnunk.
A Pannonia az oar-evezésben nagy. Legszebb sikereivel odafüződik és ezekben a nagy sikerekben folyvást ott szerepelt a klasszikus vezérevezős: Kirchknopf Ferencz rendkivül szimpatikus alakja.

Nemcsak mint evezős volt örökké nagyra becsülve és elismert, mint ember is a kedélyes szeretetreméltóságával ideálja a férfinak. Annál a nagy szerepnél fogva, amit klubjában gyakorolt, el lehet mondani, hogy a hatása is rendkivüli volt a versenyevezős klubtársaira.

Éveken át az volt a köztudat, hogy a Kirchknopf személyiségében van inkarnálva a Pannonia dicsősége. A csapata az övé volt. Akaratát, terveit, stilusát, tréningmedózusát ét tudta önteni a többi versenyzőbe. Hatalma, öntudata egyre izmosodott s a végén a régi amatőr-tréner: Rajcs Lajos félrevonult.

Nem erőszakos félretolás volt ez: efélét a Kirchknopf hajlamai egyenesen kizárnának. Egyszerüen Kirchknopf mellett nyilatkozott meg a klubja óriási többségének a bizodalma és mellette mindenki más fölösleges volt.

A békés egyetértésben az első nagy csorbát a hamburgi vereség ütötte. A vereség előzménye az volt, hogy négy egy-test-vér: a Szebeny-fiuk az első osztályu négyesre külön treniroztak, trial-versenyt állottak a Kirchknopf-négyessel és jobbaknak bizonyultak.

A N. Sp. véleménye ebben a tárgyban az volt, hogy nem a Szebeny-négyes az abszolut jó, hanem a Kirchknopf-négyes értéke csökkent az Éder Róbert kiválásával. Már akkor a jövőbe látóan megjósoltuk, hogy a hamburgi dij elveszett.

A két négyest összetették egy nyolcassá, treniroztak és Hamburgban német csapatoktól vereséget szenvedtek.
A balsorsban – legjobb hitünk szerint – sem a Pannonia, sem Kirchknopf nem hibásak.

A Szebeny-testvérek öntudata megnőtt. A jobbik négyes nevében maguknak követelték a verseny nyolcas összeállítását és a klub sportéletének vezetését. Ezt a kérdést döntésre vitték és klubjukban kisebbségben maradtak. – Most ők maguk és a hozzájuk ragaszkodó sporttársaik ki akarnak a Pannonia kebeléből válni s vagy a MAC most felállítandó evezős osztályának akarják megvetni az alapját, vagy a szolnoki evezős egylet segedelmével próbálnak önálló szervezetet nyerni.

Ezzel az október végei evezős szenzációval áll szemben a közvélemény.
Nem tudjuk, hol történt a hiba, nem tudjuk kik a hibásak, sőt azt sem merjük állítani, hogy történt-e egyáltalán hiba, mert ezt csak a jövő fogja megmutatni.