Hosszú szünet után október 5-én nyilt meg újra az osztrák parlament, de a megnyitóülést szomorú jelenetek kisérték, a melyek világosan mutatják azt a destrukcziót, a belső bomlásnak azt a proczesszusát, a mely az osztrák állam szervezetében végbemegy.

Hoszszsú idő óta ismét munkaképtelen az osztrák képviselőház s a mikor ma újból megnyilt a birodalmi gyűlés, nyilván föltárultak azok a mélységes ellentétek, a melyek a birodalom népeit egymástól elválasztják. Báró Gautsch az új miniszterelnök békítő és kiegyenlítő munkája ugyancsak csekély sikerrel kecsegtet a mai nap lesujtó tanulságai után.

Azzal kezdődött a megnyitó, hogy a cseh képviselők – bizonyára a nemrég látott (helytelen) magyar példa nyomán – oda csődítették a bécsi cseh gyerekeket és asszonyokat a reichsrath épülete elé, tüntetni a Komenszky-féle iskolának bezárása ellen illetve követelni a cseh iskolának újra való megnyitását. Sok száz főnyi cseh gyereksereg aztán tanítók és az asszonyok vezérlete alatt benyomult a parlament épületébe, a hol ennek folytán parázs verekedés támadt a cseh és a német képviselők között, a kiket báró Gautsch ki akar békíteni egymással. Az urak testvéries kölcsönösséggel szidták és gyalázták egymást, de ez még hagyján: a szóbeli inzultusokból a derekabb tettlegességre tértek át és pazarul rugdosták, pofozták és fojtogatták egymást. A verekedésben részt vettek a cseh aszszonyok is, a mennyiben szintén torkon ragadták a kezük ügyébe esett német képviselőket, sőt az egyik hősnő valamelyik német képviselőt le is köpte.

Ez volt az előjáték a reichsrat megnyitásához. Dr. Sylvester, a képviselőház elnöke alig tudta megszüntetni a folyosó forrongásait s azzal a fogással vetett véget a folyosói verekedésnek, hogy megszólaltatta a villamos csengetyűket s megnyitotta az ülést. A csengetyű szavára a képviselők a terembe siettek – hátha odabent még nagyobb verekedésre nyilik kilátás!

De a verekedésnél is nagyobb eset esett a reichsrath tanácskozó termében, - olyan szenzáczió, a melyre valóban senki sem lehetett elkészülve. Dr. Adler, a szoczialisták vezére szóvá tette azt a nagy tüntetést, a melyet két héttel ezelőtt rendeztek Bécsben a drágaság ellen s a mely – mint emlékezetes – véres forradalmi zavargásba fult. A szoczialista szónok kikelt a társadalom ellen, a mely éhezni hagyja a népet s megszólta a biróságot, a mely bünteti azokat, a kik a zavargásban és a rombolásban részt vettek. Azzal vádolta a miniszteri székében ülő igazságügyminisztert, hogy befolyásolta a biroságok ítélkezését…

Ilyetén izgató beszéde közben egyszerre csak éles lövések zaja hallatszott. A karzaton állt egy izgult arczú férfi füstölgő revolverrel a kezében. Hangosan élteti a szocziáldemokrácziát. Négyszer vagy ötször sütötte el revolverét, a terem közepére, a miniszteri székek felé, főkép Hohenburger igazságügyminiszterre irányítva lövéseit. Az éles golyók ott furódtak a padlóba az igazságügyminiszter széke közelében.