Eddigelé a most folyó esztendőben a nemzetközi politikai hangulat eléggé feszült volt. Ez a feszültség most sem engedett, daczára annak, hogy a diplomáczia nagymesterei mindent elkövetnek, hogy avatatlanok ne lássanak a titkos kulisszák mögé és csak azok tudjanak a készülő dolgokról, a kik erre hivatottaknak érzik magukat.

A marokkói kérdés volt és jelenleg is ez a fontos politikai ügy, a mely nem hagyja a nagyhatalmakat pihenni. A németek és francziák kereskedelmi, ipari és politikai érdekei a marokkói kérdésben kerültek a legkomolyabb ellentétességbe, a mi érthető is, mert a németség a magában rejlő expanziv kulturális, ipari és kereskedelmi energiát mindenhol érvényre akarja juttatni, a mi ellen viszont a francziák tőlük telhetőleg védekeznek, annál is inkább, mert a francziák Marokkóban óriási pénzáldozatok erejéig vannak korábbi időkről érdekelve.

A marokkói kérdés miatt tudvalevőleg már küszöbön állottak a háborus bonyodalmak, a háboru eshetősége ma sincsen még kiküszöbölve. Innen van az, hogy az idei franczia és német hadgyakorlatokat különös nagy készültséggel és nagy arányokban tartották meg. A kölcsönös hadgyakorlatok szinte azt a látszatot hordták magukon, mintha a német is, a franczia is izenetet küldött volna át a határon, jelezvén, hogy bármely pillanatban kész a megtorló hadakozásra.