Végre, ugy látszik, sikerült megtalálni a kalapdivat uj irányát, melyet ellentmondás nélkül elfogadott a szép nem.

Míg eddig széltébe növekedtek a méretek, most ég felé törekednek a kalapok. A széles karima csaknem egészen eltünt, helyette csak keskeny pereme látszik a kalapnak. A hol ezelőtt tüll- és csipkedisz ékeskedett, most brokát, bársony vagy szörme kíván helyet. Főleg a forma adja meg a kalap különlegességét. Minden fejnek legyen meg a maga sapkája.

A párisi aszszonyt nem hozza zavarba az ilyen parancs, ő mindig egyéni dolgot teremt és nem azonosítja magát soha az általános divattal. Ez a mai divat jelszava is, minden az egyéniségen alapul. Nem a tollak tömege, sem az anyag értéke adja meg a sikjét a kalapnak, a fődolog, hogy helyesen válaszszuk meg azt, a mi arczunkhoz legjobban illik.

Klaszszikus római arczélü nő ne válaszszon kicsiny orosz sapkát, mert tönkreteszi szépségét. A mosolygó szemü, friss, piros ajku, fitos orru arczocska bármily lehetetlenül formált kalapban is érvényesül.

Minden bodros fejecske keresse a neki teremtett kalapot, ne akadjon párja még a legegyszerübb szőrmekucsmának sem. Szin és alak egyezzék viselője temperamentumával. Sapka, kalap nem csak elegáns legyen, hanem stilszerü is s éppen e stilszerüség az, a mely megóvja a feltünő kalapot is a farsangi jellegtől.

A legszebb kalap sem illik minden fejre – viszont a legszebb fejet, legnegédesebb arczocskát is leronthatja a rosszul megválasztott fejdísz.

Az idei kalapdivat oly szerencsés anyagot karol fel, hogy a változatosan nagy anyagban válogathat a karcsu, magas alaku, éppen ugy mint a filigrán, kis alaku hölgy – a klasszikus arczélü nő éppen ugy, valamint a pirospozsgás leányka. Tekintsünk tehát a tükörbe, mielőtt kalapvásárlásra indulunk.