A mostani halottak napjára is több szépművészi síremléket lepleztek le. Művészkéz faragta emléket kapott Németh János, a Szentirmay Elemér név alatt ismert jeles dalszerző, kinek sok százra menő kedves nótáját széltében éneklik és zongorázzák a magyar nóta kedvelői, Greguss Imre, a magyar katona-élet, a magyar paraszt-genre és a kuruczvilág két év előtt elhunyt kiváló festője, Széll Farkas, a ki nemcsak igazságügyünk kiváló munkása volt, hanem mint történet-kutató is jogczimet szerzett a kegyeletes emlékezésre.

Thaly Emil, a ki mint a Duna Gőzhajózási Társulat igazgatója tett nagy szolgálatokat közlekedésügyünknek, Anderkó Gyula, a fiatalon elhunyt tehetséges művész. Impozáns-családi sírboltot emelt halottai számára a főváros életében jól ismert Hoffmann-család, egyike Budapest előkelő, régi patriczius-családjainak, nemkülönben a gépgyáros Láng-család, Bánóczi Végess Gyula családja a báró Kochmeister-család stb. Mindenféle stílusú és kivitelű emlékek vannak ezek közt, - márvány, bronz, terméskő az anyagok, - valamennyi szép, becses alkotása a családi kegyeletnek.

A legnevezetesebb azonban a Kerepesi-útí temető idei „újdonságai” között Petőfi családja tagjainak új közös sírboltja. A költő szülei, bátyja, felesége, fia, mind ebben a temetőben pihentek, de mind külön, távol egymástól. A Petőfi-társaság körében támadt az a szép gondolat, hogy ha már a költő hamvainak nyugvóhelyét nem ismerjük s nem vihetjük hozzájuk kegyeletünket, legyen mégis egy sír az ország temetőjében, a mely ő rá emlékeztet, mert azokat rejti magában, a kik neki a legkedvesebb voltak, a kiket szerető szívvel énekelt meg. A csontokkal együtt, melyek ott pihennek, mintha a költő ihletének egy része is benne volna ebben a sírban.

Szülőit még maga Petőfi temette el, a negyvennyolczas események válságai közben. Ő állíttatta sírjukra azt az egyszerű kőemléket, melyet a temető látogatói közül sokan ismertek s ő maga iratta rá a felírást: „A legszeretettebb apa - a legszeretettebb anya.” Ezt az időtől megbarnult és megkopott sírkövet az új síremlék készítője, Bory Jenő szobrászművész beleillesztette a szobor-művének alsó részét tevő csonka piramisba, melynek két oldalán a sírban pihenők nevei olvashatók: Petrovics István, Petrovics Istvánné szül. Hrúz Mária, Petőfi István, Petőfiné Szendrey Julia. Petőfi Zoltán. A piramis tetején sok erővel faragott sas jelképezi a költő szellemét, mely e sir fölött lebeg.

A szép emléket még halottak napja előtt leplezte le ünnepélyesen a Petőfi-Társaság. Elküldötte az ünnepre koszorúját József főherczeg is szolgálattevő kamarásával, gróf Batthyány Tamással, - a jelenlevő előkelőségek megjelenése, a sírnál elmondott beszédek, Ábrányi Emil költeménye híven kifejezték azt a gondolatot, mely ezt a síremléket létre hozta.

A kiket kedves halottaik emléke most, halottak napján odavonzott a temetőbe, kegyelettel állottak meg a síremléknél, a melyben azok pihennek, a kikről a költő legszebb dalait alkotta: a jó anya, a jó öreg korcsmáros, István öcsém, a Szeptember végén ihletője és a kisfiú, a kit alig hogy láthatott a költő, mert bölcsője mellől a csaták mezejére kellett sietnie.