Budapesten a Lágymányoson rablógyilkosság történt. Egy szegény napszámosra lesett éj idején a gonosztevő s beléfojtotta a hangot éles bicskájával. Átmetszett nyakkal, kőrakás alatt találták az áldozatot, kinek életét egy pár korona miatt oltották ki. A rendőrég az első pillanatban látta, hogy rejtelmes, nehéz eset előtt áll.

Az éjszakai sötétség elnyelte az áldozatot, a gyilkost is és fekete takarója alatt a bünös könnyü szerével szökhetett. A gyilkos óvatos volt. Semmi nyom sem maradt utána. Egy leszakadt gomb…vagy eltépett ruhafoszlány – semmi- semmi. És sötétbe tapogatózott napokon át a rendőrség, hiába futottak a detektívek lihegve minden nyom után, mely kinálkozni látszott. Még a rendőrkutya is hasztalan szaglászott. Egy ideig ment-ment a szimat után, aztán megállott és felnézett. Mintha okos szemeivel azt akarta volna kérdezni: - Zavarba jöttem, nem tudok eligazodni, nagyon összetapostatok mindent. Hát most merre?

És mégis egy képet közlünk most. Azt mondták rá, hogy ez a rablógyilkos. Sötét nézésü, veszedelmes gonosztevő: Czibula Márton vagy csufnevén Pöttös Mátyás. Honnan vették, hogy ez a tettes? A felelet nagyon érdekes volt. A rendőrség belenézett a bünök lelkébe, a bünösök agyrostjai közé… mert a bün világának is megvan a maga benső természetrajza. Hozzáveszi tenger tapasztalatait, oly gyakran meg-megáll az után egy-egy bün helyszinén és kimondja: ez a bünös. Lám Pöttös Mátyás! Megrögzött rablógyilkos. Ezelőtt tiz esztendővel egy tejeskocsist agyonütött és kirabolt. A holttestet egy tégladomb alá dugta el. Mindezt egy pár koronáért. Azt a lágymányosi szerencsétlen embert is meggyilkolták egy pár korona miatt s a tettes kövekkel fedte körül. Mindjárt el is temette.

Az esetek megdöbbentőn hasonlítanak. Már pedig nincs bünös a ki ne utánozná magát mindig és még ha vesztére is van. A betörő is mindig egyféleképen tör be. A szokás hatalma és valami öntudatlan rendszeresség mindig egyformán dolgoztat vele. De menjünk tovább!

Borzalmasan volt a lágymányosi meggyilkolt ember ellátva. Olyan bestiális dühvel lemészárolva, felesleges, maniákus vérontással, hogy épelméjü ember mégsem tesz ilyet. Megint Pöttös Mátyásra talált minden. Mert ez a vad gonosztevő bolond, a kit legutóbb Nagyszombatban a megfigyelőben tartottak. Onnan is szökött meg a nyáron. És végül még egy! Ezelőtt tíz esztendővel is a Lágymányos-Kelenföld vidékén rabolt és gyilkolt Pöttös. Az pedig régi tapasztalat, hogy minden bünös – kivált a vérontó – visszabolyong arra a helyre, honnét első áldozatát temették. Nem lelkiismeretfurdalás az, a mi visszahuzza, hanem valami más furcsa mindig szorongó érzés, melyről nem tud számot adni. Akár igy is mondhatnók: a gyilkos babonája!

A rendőrség tehát ezt a bokrok közt bujkáló, országutakat járó s riadtan el-ellapuló fenevadat kereste s hajszolta. És most egy nagy pontot teszünk. Megdőlt az okoskodás. A valószínüség még nem valóság. Még javában írtunk…és már betessékeltek két rongyos embert. Iszákos dologkerülőket: Styehlik Lajost és Szabó Józsefet, kik víz helyett is rumot ittak. Az egyik elmondott mindent, s borzalmas hallgatni mit mond. Hogy vertek agyon egy pár koronáért egy embert. Hát Pöttös?! Az ártatlanul meggyanusított, dehogy az, rablógyilkos becsületén nem eshet csorba.