Ez a kis fekete legény a szurós szemeivel a legrégibb magyar football biró. Most ünnepli a tiz esztendős birói jubileumát és örülünk, hogy közölhetjük ebből az alkalomból az arcképét.

Sokat nem mondunk róla, föntartjuk akkorra, mikor majd a 25 éves birói ünnepélyt üljük. Akkor már lesz a labdarugó sport olyan nagy, hogy ne feledkezzék meg e legrégibb birájánál egy kevés hivatalos elismerésről is. Abba az ünnepélybe fogjuk beilleszteni a mi nagy cikkünket.

Egyelőre el kell azonban mondanunk, hogy Herczog Ede, igy ahogy itt áll, egy darabka sportkultur-történet. Mi mindent ért meg ez az ember tiz évi működése alatt! Figyelmeztetjük, hogy fogjon hozzáa memoárjai megirásához, mielött az öregedés a sok érdemes emléket kitörülné az agyából. Valamikor igen hasznos adat lesz ám az!

Még a személyéről is valamit. Azt már mindenki megjegyezte róla, hogy jó biró. Az természetes, máskép tiz esztendő rég megőrölte volna. Mi hozzátesszük, hogy mindig uri ember volt, mint biró is, ami alatt nem a vasalt nadrágot értjük, mert az nem bizonyiték, hanerm a jó modorát meg a korrekt gondolkodását. Számtalanszor volt persona ingrata hol itt, hol ott. A hatalmas egyletek fölváltva gyülölték és kedvelték, mert a klubszempontok szemüvegén át nézték működését. Pedig igazságos birónak is kellett lennie, hogy ennyi ideig élen tartotta magát.

És ez a legnagyobb dicsérete a birónak: az igazságos jelzővelvaló illetés. Ezért dicsérjük mi legjobban Herczogot, a birót és az embert.