Az osztrák delegáczió a magyar katonai szállítások ellen

1911 | Március

Az osztrák delegátusok és Montecuccoli gróf haditengerészeti parancsnok között nyilt konfliktus tört ki a miatt, hogy a haditengerészet parancsnoka ez év január 31-én irásbeli egyezséget kötött a magyar kormánynyal arra nézve, hogy a 312 milliós rendkívüli hitelből beszerzendő új hajók szállításában Magyarország a kvóta arányában fog részesedni.

Vasárnap délelőtt az osztrák delegáczió budapesti házában Weiskirchner kereskedelmi miniszter elnökletével ismét értekezlet volt, melyen haditengerészet képviselői és a szállítási ügyek előadói: Exner és Schlegel delegátusok voltak jelen. Az értekezleten folytatott tanácskozás eredményét a következő jegyzőkönyvben foglalták össze:

Jegyzőkönyv
a cs. kir. kereskedelmi miniszter elnöklésével a delegáczió budapesti épületében tartott értekezletről.

Jelen voltak: a cs. és kir. haditengerészet részéről: Chmelarz Jenő lovag, sorhajókapitány. Gassenmayer Oszkár sorhajókapitány, az osztrák delegáczió hadügyi és szállításügyi bizottságainak előadói: dr. Exner Vilmos titkos tanácsos és dr. Schlegel képviselő, a cs. kir. kereskedelmi miniszterium részéről: dr. Brosche osztályfőnök.

Dr. Weiskirchner kereskedelmi miniszter elnök az ülést megnyitja és a jelenlevők üdvözlése után előadja, hogy a tanácskozás tárgya annak a megegyezésnek a megvitatása, a melyet a cs. és kir. haditengerészet a magyar királyi kereskedelmi miniszterrel 1911 január 31-ikén kötött a cs. és kir. haditengerészet által a legközelebbi jövőben rendelendő hadihajók, czirkálóhajók, egyéb hajók, tenger alatt járó hajók és torpedónaszádok szállításainak kvótaszerű fölosztása tárgyában.

A tárgy alapos megvitatása után, a miben a jelenvoltak mind részt vettek, az elnök úr megállapítja a következőket:

1. Az osztrák kereskedelmi miniszterium ama körülménynél fogva, hogy az 1911 január 31-iki megállapodás ellentétben van az 1906-iki egyezménynyel, nincs abban a helyzetben, hogy a megállapodások jogérvényességét a maga részéről elismerje, és megmarad azon az alapon, melyet a két kormánynak a közös kormánynyal 1906-ban kötött megegyezése megállapít.

2. Az osztrák kereskedelmi miniszterium hajlandó az egész flottaépítési programm tekintetében az 1906-iki megegyezés revíziójába belebocsátkozni.

3. Az osztrák kereskedelmi minisztérium nem ellenzi a tengerészet vezetőségének azt a szándékát, hogy a flottaépítési programm összes építési költségeinek kvótaszerű összegét Magyarországon realizálni akarja, de föntartja a maga részére azt, hogy a január 31-iki magállapodásban foglalt fölosztási eltolódásokkal szemben az osztrák ipari érdekeket megvédő fölosztást követeljen az egyes szállítási czikkekben.

4. Arra az esetre, ha egy új tipusu nagy csatahajónak építését valóban egy magyar gyárra bíznák, a kereskedelmi miniszterium az egyes szállítások fölosztására vonatkozó részletes tárgyalásoknál ragaszkodni fog ahhoz, hogy az a Magyarország részére régebben biztosított kedvezmény, hogy a lövedékek és hüvelyek szállításában ötven százalék erejéig részesíttessék — érvénytelenné nyilváníttassék, és ezek a szállítások is a kvóta szerint osztassanak föl.

A 2. és 3. pontban említett „flottaépítési programm” alatt azoknak a hajóknak, egyéb járóműveknek, torpedónaszádoknak és tenger alatt járó hajóknak a megrendelése értendő, a melyeknek költségeit a most kért 312,4 milliós rendkívüli hitelből fedezik.
Ezeknek megállapítása után az elnök az értekezletet berekeszti.
(Aláírások.)

Február 17-én mind az osztrák, mind pedig a magyar delegáczió a katonai szállítások körül támadt összeütközés hatása alatt állott.

Az osztrák delegáczió hadügyi albizottsága délelőtt tartott ülésén tárgyalta a szállítások dolgát s elfogadta egyhanguan azt a határozati javaslatot, a melyről föntebb szóltunk.

A magyar delegáczióban is természetesen alig beszéltek másról, mint az osztrákok mozgolódásáról, Heltai Ferencz tette szóvá napirend előtt az osztrák delegátusok akczióját. Általános figyelemmel és helyesléssel hallgatott beszédében megnyugtató nyilatkozatot kért a tengerészeti parancsnoktól és a kereskedelmi minisztertől arról, hogy a létrejött megállapodást minden körülmények közt meg fogják-e tartani? Erre a felszólításra úgy a tengerészeti parancsnok, mint a kereskedelmi miniszter részéről teljes mértékben megnyugtató válasz hangzott el Heltai kérdésére.

Mindkét nyilatkozat — Hieronymi kereskedelmi miniszteré és Montecuccoli grófé egyaránt — igen energikusan hangoztatta, hogy a megállapodás végleges s azon változtatás nem fog történni, annál kevésbé, mert a megállapodás és annak végrehajtása kizáróan a kereskedelmi miniszter és a tengerészeti parancsnok hatáskörébe tartozik.

A delegáczió ezeket a nyilatkozatokat általános helyesléssel és megnyugvással fogadta.
Az ülés későbbi részében Tallián Béla is szóvátette, hogy a tengerészeti vezetőségnek az osztrák delegáczióban tett nyilatkozata némileg eltér iménti kijelentésétől s kérte a tengerészeti vezetőséget, hogy az esetleges félreértést oszlassa el. Ez meg is történt: a tengerészeti főparancsnok teljességgel lojális és világos nyilatkozatban ismételte, hogy a magyar ipar kvótaszerű részesedése meg fog történni.