Április 23-iki számunkban dr. Kováts Elemér, a Magyar Automobil Club ügyésze, egy cikkben foglalkozott az ősszel rendezendő kis autoversennyel, amelynek ő inditványozója is volt. E cikk nyomán élénk eszmecsere indult meg az automobilisták körében, a rendezendő verseny feltételeit illetőleg.

Egy automobilverseny számára jó feltételeket megállapitani igen nehéz, tökéleteset pedig teljesen lehetetlen. Az automobil természetében rejlik, hogy a különböző gyártmányok számára sohasem vagyunk képesek egyenlő összehasonlitási alapot találni. Az automobilverseny feltételeit kidolgozó sportbizottság tehát igen nehéz helyzetben van, melyet csak az könnyithet meg, ha az összes illetékes faktorok véleményeit meghallgatja.

Ebből kiindulva, a budapesti automobilszakma nevesebb képviselőit felkértük, hogy véleményeiket velünk közöljék. Ez nagyrészt meg is történt és az alábbiakban adjuk a véleményeket beérkezésük sorrendjében.

Káposztás István,
gépészmérnök, a Van der Laar és Társa automobil javitóintézet vezetője.

Szerény véleményünk szerint a magyar automobil gyárosok örömmel üdvözölhetik dr. Kováts Elemér urat, ki ezen cikkével felhivja a gyárosok figyelmét oly kocsitipus szerkesztésére, mely a legáltalánosabb, szeretnők hozzá tenni: „speciális magyar” igényeket kielégitené s igy a legkeresettebb volna s igen helyesen jelöli meg az irányt, hogy e tipus a kisebb kocsik között keresendő.

Elsősorban azonban annak a megállapitásáról lenne szó, hogy mely lóerő számig nevezzük a kocsitipusokat kisebb automobiloknak, aminek az eldöntése elég nehéz dolog, tekintve, hogy valamennyi automobilista másként döntene a számhatárok megállapitásánál.

Maga a „kisebb kocsik”elnevezés is relativ fogalom, mert hiszen a mai viszonyok között az eddig gyártott tipusok közötti választást teszi szükségessé, már pedig a válogatástól el kell tekintenünk, ha a t. szerző szerint járunk el, aki hajlandó volna oly zsürit összehivni, amely a legáltalánosabb szükségleteknek megfelelő kocsitipus fejlődésének utját egyengetné a verseny feltételeinek megfelelő összeállitásával.

E kívánság teljesithetőségét nehézzé teszi azon körülmény, hogy minden automobil vevőnek más-más tipusra van szüksége s hozzátehetjük még bátran hogy más az izlése s különösen nehéz a speciális magyar közönség számára egy kocsitipust szerkeszteni, amely szeretne automobilon járni, szeretne automobilt vásárolni a szomszédasszony bosszuságára, de az olcsó, könnyű legyen s igy „ne egye a gummit s ne igya benzint”, de azért a két-négy hetes szabadság alkalmával turákra is használható legyen.

Nehéz azt közönségünknek megmagyarázni, hogy lehet elég könnyű kocsit szerkeszteni, amelynek a fentartási költségei minimálisak, de azzal a kocsival már a hüvösvölgy-zugligeti uton is óvatosan kell járni, ha baj nélkül akarjuk célunkat elérni s baj nélkül hazajutni, mert aki már automobilt vesz, az legalábis gyorsan szeretne járni s csak bosszankodik, hogy ilyen kocsival a városban a forgalom dacára is gyorsabban járhat, mint a nyilt, egyenes, de döcögös rossz karban tartott magyar utakon.

Arra pedig már a jobbmódu középosztályunkat nehéz volna rávenni, hogy két kocsit szerezzen be, egy könnyüt városi és egy nehezebbet vidéki használatra, bár a fentartási költségek minimumra való redukálása céljából ez volna a legmegfelelőbb.

A t. cikkiró úr szerint megadott utmutatás alapján azt tartjuk, hogy viszonyainknak a 10-15 lóerejű, de szolidan felépitett kocsi volna legalkalmasabb s ugy a városi forgalomban, mint a városhoz közeli vidéki utakon a legjobban s leggazdaságosabban használható s ilyenformán célszerünek tartjuk az elméletileg megállapitandó, legfeljebb 15 HP teljesitményü kisebb kocsik szolidsági versenyét.

Még egyszer üdvözöljük dr. Kováts Elemér urat a felvetett eszem megpenditéséért s öszintén örülnénk, ha magyar gyáros vinné el a pálmát a magyar utviszonyoknak megfelelően szerkesztett kocsijával a külföldi gyárosok előtt.

Bittner Ernő,
a Fiat Művek Részvénytársaság magyarországi fiókjának igazgatója.

Cégünk örömmel üdvözli egy magyar kiskocsi verseny rendezésének eszméjét, mivel megvagyunk győződve, hogy hozzá fog járulni az automobilnak tágabb körökben való népszerüsitéséhez és a sport iránti érdeklődés növeléséhez.

Ami a versenyt magát illeti, helyesnek tartanók a versenynek két részben, tudniillik külön hegyi- és külön sikversenyként való megtartását, ugy hogy a végosztályozás a két futam eredményeiből eszközölhetnénk. A sikverseny helyéül a gödöllői út egy részletét ajánljuk, míg a hegyi verseny céljaira elsősorban a Svábhegy s ha ott a megtartás elé akadályok gördittetnének, a Szép Ilona – Jánoshegy – Vadászak utszakasz volna a legcélszerübb. Ahol annakidején motorkerékpárverseny megtartását tervezték.

A hegyi versenyt propaganda szempontjából a legcélszerübbnek tartjuk, mivel a közönség ezen versenynél tudja legjobban a kocsik sebességét és a verseny egyes fázisait megfigyelni.

Ami a résztvevő kocsik tipusát illeti, felfogásunk szerint legcélszerűbb volna csak katalógustipusok részvételét (a különleges tipusok teljes kizárása mellett) megengedni, hogy a versenyben magánemberek is résztvehessenek anélkül, hogy a gyárosok által nevezett kocsikkal szemben hátrányban lennének.

A beosztásnak természetesen kategóriák szerint kellene megtörténnie, amelynek alapját a motorok furata és lökete képezi. A legnagyobb kategória határa 30 lóerőnél volna vonandó, mivel ezen tipus iránt éppoly, mint a kis auto iránt, nagy érdeklődés mutatkozik. Igen célszerü volna egyébként, ha ezen verseny sportbizottsága tanácskozásaiba a helybeli automobil cégek 1 – 1 képviselőjét is bevonná, hogy a feltételek közös megegyezéssel állapittassanak meg.

Bárdi József,
a Bárdi József Automobil Részvénytársaság igazgatója.

A magunk részéről, őszintén szólva, nem vagyunk a tervezett kis auto verseny hivei.
Véleményünk szerint csak megbizhatósági verseny érne valamit, de ennek sem vagyunk hivei, mert a versenyeknél igen gyakran nem azon automobil nyeri el az első dijat, mely azt tényleg megérdemelné, hanem egy oly kocsi, amelyet az illető gyár ez alaklomra direkt előkészitett.

Gyakran a véletlen is okozza, hogy éppen nem az a kocsi veszi el a győzelmi babért, amely az állandó használatban a legmegbizhatóbbnak bizonyult.
Egy automobil-verseny tehát csak felesleges kiadásokat okoz a gyáraknak és a kereskedőknek anélkül, hogy valami reális hasznot hajtana.

Magunknak is főtörekvésünk, hogy az automobilokat minél népszerübbé tegyük, de más módon, pl. társas-automobil utazás által véljük a közönség érdeklődését felkelthetni.

Weidmann Ignác, Herschkovits Ignátz a Laurin & Klement r.-t. budapesti vezérképviselői.

Virágzó automobilizmussal és automobil iparral biró államokban az illetékes körök már évek óta állást foglaltak mindennemű versenyek ellen s az erre vonatkozó intézkedések általánosságban ismeretesek.

A francia gyárak után az osztrák gyárak is hivatalosan kijelentették, hogy a következő évek folyamán semmiféle versenyben nem vesznek részt. Miután ez a mi gyárunknak is álláspontja, ezzel véleményünket a versenyre vonatkozólag kifejtettük.