A Vízkereszt előadása néhány nappal a cziklus előtt került először színre a Nemzeti Színházban új berendezéssel és betanulással. A berendezés nagyon bevált, sokkal megfelelőbb volt, mint Reinhardtéknál, ki különben magától értetődőleg hatással volt miránk is, mint jelenleg minden színházra.

A darab vígjátéki tónusa nagy erővel hangzott. Sokan kissé megütköztek a lármás jeleneteken, nekünk nagy mulatságunkra szolgáltak és mi hiszszük, hogy ez a tónus volt a hű. Shakespeare tudott és szeretett mulatni, a színpadon is.

Mennél súlyosabban érezte a lét nyomorúságait, tragikumát és gonoszságát, annál önfeledtebben engedte át magát a létfentartó, az isteni jókedvnek, a mely az egész emberi lét semmiségének, játékszerűségének gondolatával legyőzi a kétségbeesést. A fiatal gárda nagyon bevált, Rózsahegyi a legjobb szerepét találta meg benne.

Alexander Bernát.