Zenés játék 3 felvonásban. Irta Hofmannsthal Húgó, zenéjét Strauss Richárd. A Magyar Kir. Operaház ujdonsága május 21-én .

Strauss Rikárd már minálunk is arról híres, hogy a zene szépségének, a harmóniának s az édes dallamnak épen ellenkezőjével: a váratlan rúttal, az énekelhetetlen hang-egymásutánnal s a megdöbbentő diszharmóniával akar hatni.

Akar! Azaz: előre eltökélten, kiszámítva, a hidegen mérlegelő értelem munkájával rója össze a szépséges hangszineket s a mélyebb, mintsem vártuk; ez csak csiklandozza a fület, de ha erőteljes hangszerek játszanák ezt a dallamtalan, csupa-összhang ütemet: a kellemetlen hang-egymásután borzasztóan sértené mindenki fülét.

„ A rózsalovag” zenéje tehát a maga nemében merész és hatásos, de nem remekmű. Noha a szeczesszióba tévelyedett jeles zeneszerző a dallammal való megalkuvást szinlelni.

Egészében a darab nagyon tetszett; talán az is hozzájárult, hogy szövege sikamlós. Egy 17 éves ifjoncz a hőse ( a czimszereplő: Dömötör Ilona adta), a ki koros kedvesétől (herczegnő: Sebeők Sarolta) eltántorul, beleszeret egy nálánál fiatalabb leánykába (Sophie: B. Sándor Erzsi), holott emezt az apja (Faninal: Várady S. ) rangkórságból egy durvalelkű, élvhajhász báróhoz (Ochs von Lerchenanhoz: Kornai) akarja adni: a leányarczú kis rózsagavallér (gróf Rofrano Octavian a neve) szobalány képében légyottot ad a méltatlan vőlegénynek s őt a nagy nyilvánosság előtt leleplezi - míg a nagylelkű herczegnő maga szerzi meg volt kedvese számára a boldog kislány kezét.

A szélső felvonásokban hálószoba szerepel, a középsőben a hatalmaskodó báró viselete arczpirító - ezekben a motívumokban bizony nem ismerhetni rá Hofmannsthalnak máskor oly istennői fenségben ragyogó múzsájára. Hogy Strauss R., a „Halál és megdicsőülés” czimű szimfóniái költemény fenkölt zeneköltője, le tud szállni a föld porába és sarába: azt már a „Symphonia domestica” csúfondáros hangjaiban is láttuk.

Operaházunk izgatóan érdekes műsordarabot, de nem halhatatlan értékű művészi alkotást nyert az ujdonsággal. Közönségünk mohón várta, - hiszen a mű már szerzője miatt is szenzácziós, - de talán fölösleges volt ennyire sietni szinrehozásával. Az egész nagy személyzet, élén az új karmesterrel; ifj. Ábrányi Emillel, derekasan megfelelt rendkívül nehéz és nem arányosan hálás feladatának. - de a Magyar Királyi Operának s elsősorban igazgatójának, sokkal fontosabb és sürgősebb feladatai és pótolnivalói is vannak.