A kereskedelmi tárca költségvetése
(részlet az országgyűlési tudósításból)
A kereskedelmi tárca költségvetését meglehetősen csekély érdeklődés mellett gyorsan befejezte a képviselőház. A Kossuth-párti Hegyi Árpád és a Justh-párti gróf Batthyány Tivadar is általános részvétlenség mellett beszéltek. A május 17-iki ülésen valamivel nagyobb volt az érdeklődés.
Sümegi Vilmos a székely márványiparról beszélt, majd Söpkéz Sándor munkapárti a magyar államvasutakról mondott igen alapos kritikát, melyet az egész Ház nagy figyelemmel hallgatott. Söpkéz, a ki az államvasut pénzügyi kezelését igen jónak tartja, sok olyan technikai hibára mutatott rá, a melyről a laikus közönségnek nincs tudomása és a forgalom gyorsítása érdekében sok olyan reformot sürgetett, a mely már csak azért is figyelmet érdemel, mert a vasutügynek igen kitünő ismerőjétől ered.
Vázsonyi Vilmos a kereskedelmi alkalmazottak és a magántisztviselők érdekében szólalt föl; szóvá tette a záróra, a felmondási idő és a nyugdíjügy rendezését. Lengyel Zoltán mondott még rövid beszédet és déli egy óra tájon az elnök, Berzeviczy Albert, már berekesztette az általános vitát.
Lukács László pénzügyminiszter mint ideiglenes kereskedelmi miniszter válaszol a vita során elhangzottakra. Óvatosságra törekszik – úgymond – nyilatkozataiban, mert csak ideiglenes minőségben képviseli a tárczát s nem volna politikailag megengedhető, hogy megkösse a szabad kezét annak, a ki véglegesen vállalkozik a tárcza ügyeinek vitelére.
A Vasutasok Országos Szövetségének jó barátja és mindaddig, a míg a szövetség hivatásszerű föladatának körén belül marad, jóakaratával és támogatásával fog találkozni. (Helyeslés.)
A kereskedelmi alkalmazottak jogviszonyainak szabályozására, a záróidő és a nyugdíjügy rendezésére vonatkozólag bizonyos előmunkálatok már történtek, azonban a dolog még embrionális állapotban van. Az a véleménye, hogy nem volna helyes ezeknek a kérdéseknek megoldását addig elódázni, míg az ipartörvény reformjára sor kerül, hanem ha e kérdések megérnek, külön törvényben tartja azokat rendezendőknek. (Helyeslés.)
A felső ipariskolák szaporításának nem barátja, mert máris túlprodukczió mutatkozik. A kik ilyen iskolákat végeztek, nem tudnak megfelelő alkalmazást kapni. Ott, a hol csakugyan szükség van a fejlesztésre, parallel-osztályokat állít föl.
Tagadhatatlan, hogy nagyszabású beruházásokra van szükségünk.
Két dologra kell azonban ügyelnünk: a sorrendre és a fedezet kérdésének helyes megoldására. A más tárczánál is felmerülő beruházásokat a kereskedelmi tárcza beruházásaival össze kell egyeztetni. A mi a kereskedelmi tárcza beruházási szükségleteit illeti, az a véleménye, hogy elsősorban a meglevő értékeket kell konzerválni és a kihasználásra alkalmassá tenni s csak azután jöhetnek sorra a többiek.
Az első hely az államvasutakat illeti meg, mert ha itt a beruházásokat elmulasztjuk, ebből nagy bajok származhatnak. Ezzel parallel kell haladni a közúti hálózat kiépítésének. De nem szabad elhanyagolnunk a posta, táviró és telefon dolgát sem. Ezek után lehetne áttérni a viziutak szabályozására.
A mi a fedezetet illeti, az államvasutak jövedelmét fokoznunk kell, mert különben a beruházás kérdését helyesen meg nem oldhatjuk. A kölcsönfelvételnek megvan a maga természetes határa, ezt túlfeszíteni nem szabad. Szükséges, hogy saját erőnkből, a tárcza keretén belül gondoskodjunk a fedezetről, a mely a beruházáshoz szükséges.
Hogy a postai alkalmazottak fizetésének rendezése milyen nehéz, mutatja az, hogy meg se száradt még a tinta a miniszter rendelkezésén, az elégületlenség már is mutatkozik az érdekeltek részéről. Az állami alkalmazottak fizetése között sikerült bizonyos egyensúlyt, arányosságot teremteni. Ha már most megbolygatjuk ezt az egyensúlyt, egyik ágazatot egy lófejjel előbbre tesszük, megindul a versenyfutás s valószinű, hogy újabb megterhelés állana be az államra, a mely ellen viszont az a kategória zúdulna föl, a mely az adót fizeti. Mikor előttünk áll a vármegyei és városi tisztviselők fizetésrendezése is, nagyon kivánatos, hogy kétszeres óvatossággal járjunk el.
Az iparfejlesztési akczió eredményéről a kormány nemsokára előterjesztést tesz.
A postások fizetésrendezésére vonatkozó panaszokra megjegyzi, hogy nem hive az automatikus előlépésnek, mert az államnak fönn kell tartania azt a jogát, hogy a hanyag tisztviselőt a pontos kötelességteljesítésre szoríthassa, a javaslat különben biztosította mindazokat az előnyöket, a melyek az automatikus előléptetéssel kapcsolatosak. Évenként annyi tisztviselőnek kell a magasabb fizetési osztályba előlépnie, mintha automatikus volna az előlépés. Az automatikus előlépés tehát az összességre biztosítva van, csak az egyesre nincs.
Ha a szabályzat meglesz, a csoportvezető női állásokat is be fogják tölteni azokkal, a kik az előirt vizsgának megfelelnek. Az új rendezés a postasegédtisztek szolgálati idejéből nem konfiskál el semmit. A postamesteri állások nyilvános pályázat útján töltetnek be, de a tisztviselők özvegyeit és árváit előnyben kell részesíteni.
A kormány az államvasutaknál úgy veszi a dolgokat, a hogy vannak, a hol bajt lát, ott orvosolja s mindent megtesz, hogy az államvasutak ügyei helyes mederbe terelődjenek. A mi a jövedelmezőséget illeti, van bizonyos javulás. 1910-ben hét millió költségtöbblettel szemben 35 millió bevételi többlet áll. Nem áll az, a mit Söpkéz említett, hogy a pályát elhanyagolják. A fiumei második sínpárra öt millió korona van fölvéve. A fiumei új vonalat nem lehet megvalósítani, mert az 120 millióba kerülne. A mai fiumei vasúti forgalom is kétszer akkora, mint a pályaudvar befogadóképessége.
A budapesti pályadvarok kérdése évtizedek óta van napirenden.
Számos javaslat, terv készült, de a kérdés nagyon bonyolult és költséges. Végleges megoldás még nem történt. De történt oly intézkedés, a mely alkalmas arra, hogy az árútorlódás veszedelmét elhárítsa. Rákoson új szénpályaudvar létesült s legközelebb átadják a forgalomnak.
A mi a hajózást illeti, kész a tárgyalást megkezdeni abban az irányban s eredményhez is juttatni, hogy szállítási vállalataink fölvehessék a versenyt az osztrák társasággal. (Helyeslés.) Az igaz, hogy hajóstársaságunk nagy nehézségekkel találkozott Ausztriában a rakodópart beszerzésénél, de az osztrák társulat meg itt ütközött hasonló nehézségekbe, a mi azt eredményezte, hogy mindenik társaság fölismerte az érdekközösséget s alkalmasint megegyezésre is fog jutni.
A mi a vasúti pragmatikát illeti, miután az törvényen alapszik, a törvényhozás hozzájárulása nélkül ezen nem fognak változtatni.
Az előadó határozati javaslatát elfogadja, de más szöveget ajánl, a melyet fel is olvas, mert az előadó szövegezése félreértésre ad alkalmat, mintha egyik műszaki karból se lehetne valakit kinevezni a másik műszaki karba. Kéri a költségvetés megszavazását. (Helyeslés a jobboldalon.)
.jpg "Az önálló vámterület és a függetlenségi párt")
.jpg "Az aratás és a fegyvergyakorlatok")
Legyen Ön az első! Hozzászólás írásához kattintson ide!