A cserebogár mint baromfieleség
Az időszerűség adja meg rendszerint valamely dolognak az érdekesség külső zománczát.
Az időszerűség veti felszinre a kavargó baromfitenyésztési élet forgatagában azokat a fogalmakat és eseményeket, melyek talán egynéhány évi elhagyatottságra lettek volna kárhoztatva, ha az aktualitás elő nem ragadja azokat a szürkeség megölő hinárjából.
Most, a midőn csaknem az egész országban egynéhány hét mulva megkezdődik a cserebogár-járás, (azért csaknem, mivel hazánkban a Felvidéket kivéve, minden harmadik évben jelennek meg a cserebogarak), nagyon is aktuális és közelfekvő dolog megismerkedni ezen kártékony bogaraknak pusztitásaival és okszerű felhasználásukkal.
Azért emlegetjük az okszerű felhasználását a cserebogaraknak, mivel tudvalevőleg a baromfiak nagy előszeretettel fogyasztják azokat; csakhogy ezen bogaraknak a megjelenésük, a milyen gyors, épen oly rövid ideig is tart, úgy érdemes azokat kiszárított állapotban elraktározni és a baromfiaknak az év többi hónapján át és a szemes eleség mellett eleségül nyujtani.
Már most lássuk, hogy miképen lehet a cserebogarakat a legegyszerűbben és a legkevesebb költséggel kiszárítani, hogy azok azután zsákokban hosszabb ideig is képesek legyenek elállni. Minthogy azonban a cserebogarak napos időben és estefelé élénken repkednek, legjobb a cserebogarakat reggel vagy borus időben nappal is gyűjteni, a midőn a bogarak meg vannak gémberedve, vagy halált színlelnek; a fákról könnyen lerázhatók. Szedésükkor nagy gond fordítandó a magányosan álló vagy az ültetvények szélén lévő fákra, a melyeket a cserebogár különösen fel szeret keresni.
A cserebogarakat szedő gyermekmunkásokat legczélszerűbb az összegyűjtött bogarak mennyisége szerint, tehát kiló- vagy literszámra fizetni, mert így a szedők jobban igyekeznek. Az alacsonyabb fákról a cserebogarakat rázzuk le; magasabb törzsű fáknál azonban a rázáshoz hosszúnyelű horgokat alkalmazzunk, vagy ha a szedők között ügyesebb suhanczok akadnak, akkor azok másszanak fel a fára és úgy rázzák meg annak gallyait egyenként. A rázás hirtelen erős legyen és rövid ideig tartson, hogy a cserebogár egyszerre essék le, a fának ide-oda való lóbálásakor az erősen megkapaszkodó bogarak nem hullanak le.
Az így leforrázással elpusztított cserebogarakat azután napos és szellős helyen ponyvára szórjuk ki, vékonyan elteregetve, vagy pedig a sütőkemenczében kenyérsütés után. Ha a napsugár elég erős, akkor 2-3 nap mulva a cserebogarak teljesen ki lesznek száradva, úgy hogy azokat azután zsákokba rakhatjuk és száraz helyen hosszabb időn át eltarthatjuk.
Az itt előadottakban röviden reá akartunk mutatni egy olyan baromfieleségre, a melyet szárnyasaink nemcsak, hogy szivesen fogyasztanak, hanem a mely a mellett igen tápláló eleség is az abban lévő nagymennyiségű proteinnél fogva, továbbá mindazon baromfitenyésztő, a ki kerttel is rendelkezik, mint pl. a kertgazdák, a cserebogarakat azok káros voltánál fogva úgyis irtani fogja, így tehát a cserebogarak leforrázása és kiszárítása oly csekélylyel fog több kiadást okozni, a mely azoknak feletetése által busásan meg fog térülni.
pajorja_es_babja.jpg "A közönséges cserebogár (Melolontha melolontha L.) pajorja és bábja")
.jpg "Hazatérő kivándorlók")
).jpg "Kalászosokból közepesnél jobb termés várható")
Legyen Ön az első! Hozzászólás írásához kattintson ide!