Hogy milyen idő lesz holnap, vagy a következő pár napon, ezt manapság már nemcsak a gazdaember tudja, hanem mindenki, aki ujságot olvas. Az ujságokban ugyanis állandó rovata van az időjárásnak. Ebben a rovatban különösen azt a részt szoktuk figyelemmel kisérni, a mely igy kezdődik: „jóslat”. A jóslat majdnem csalhatatlan biztossággal megmondja, hogy pár napig változatlan marad-e az idő, hogy melegebb lesz-e, vagy hüvösebb, hogy esőre, szélre, derült időre vagy zivatarokra van-e kilátás?

Ne gondolja senki, hogy az ujságok csak ugy találomra jósolják az időt, vagy talán szerződtetnek munkatársaik közé egy-egy pásztorembert is, a kik „lapzárta előtt” körülnéznek az égbolton és elmondják véleményüket, a mely aztán másnap megjelenik nyomtatásban. Az ujságoknak az időjárást tudományos intézetek „liferáják”, az ugynevezett meteorológiai intézetek. Ilyen intézetek bőven vannak az egész világon és feladatuk az, hogy megállapitsák, milyen irányban haladt valamely légáramlat, hogy hideg-e, vagy meleg ez a légáramlat, hogy az eső vagy szárazság jár-e a nyomában?

Minthogy az intézetek telegráf-összeköttetésben állanak egymással, a telegráf pedig milliószor gyorsabb a leggyorsabb szélnél, természetes, hogy például Magyarországon mindig két-három nappal hamarább megtudhatjuk, hogy milyen időt hoz hozzánk egy légáramlat, a mely felénk tart.

Ha azonban most azt kérdezzük, hogy mi előnye van ebből a tudománynak, a közgazdaságnak és a nagy közönségnek, sajnos, azt kell felelnünk, hogy kevés, jóformán semmi. A jelzett időjárás kérlelhetetlenül bekövetkezik, azt valamely vidékről elháritani nincs mód, nincs hatalom. Még ha egy egész évszakra, vagy legalább egy egész hónapra előre meg lehetne állapitani valamely területen (például a Dunántul, a Duna és Tisza közt stb.) az időjárást, ezt sok mezőgazda a maga hasznára fordithatná. Csakhogy az ilyen időjóslás egyszerüen lehetetlenség.

A tudománynak ez idő szerint semmiféle eszköze nincs erre nézve. Minduntalan akadnak ugyan „időpróféták”, a kik az esztendő minden hónapjában, sőt minden hónapnak minden hetére előre megjövendölik az időjárást, de ez a jövendölés csak ugy „találomra” történik és nem is veszi komolyan senki. Egy juniusi fagy, egy juniusi tavasz, egy novemberi másodvirágzás: mindez kivül esik minden emberi számitáson.

Az időjárás tudománya a leggyámoltalanabb az összes tudományok közt, mert tehtetlenül áll a nagy természeti erőkkel szemben, a melyek a változásokat okozzák s a melyekben eddig semmiféle rendszert nem sikerült kikutatni. Az igazi természettudós ezt őszintén bevallja, ha tehát mégis találkoznak olyan tudósok, a kik azt állitják, hogy nekik van valami rendszerük, azoknak tudománya nem sokban különbözik a százesztendős jövendőmondó tudományától.

Hogy a jövőben mennyire fogunk haladni azon a téren, a melyen ugy tizenöt év előtt Falb Rudolf, a hires német időjós annyit beszéltetett magáról, ezt igazán még csak sejteni se lehet. Még sokan emlékezhetnek erre a Falbra, a kinek jóslatai, főleg a zivatarok, felhőszakadások, nagy esőzések és szárazságok tekintetében sokszor beváltak. Azóta azonban mindenki tujda, hogy az ilyen jövendölés nem nehéz mesterség. A földgömb óriási területén minden vidéken, mindennap változik az időjárás.

Sokszor olvashatjuk a lapokban, hogy mialatt Budapesten a május gyönyörű szép és meleg, addig Párisban fagyoskodnak az emberek, pedig ugy Magyarország, mint Francziaország legnagyobb része ugyanazon szélességi fok alatt fekszik, vagyis egyforma távolságra az egyenlitőtől. A nyár folyamán mindennap van valahol égiháboru vagy jégeső, mialatt más helyeken süt a nap.