A modern fémipari technika legujabb és már igen elterjedt találmánya a fémek, különösen a vasanyagok forrasztása, hegesztése, vágása és furása gáz segélyével. Ez a gáz az oxigén. Az már igen régen ismeretes, hogy a levegőben két főalkotó gáz van. Egyik az oxigén, a melyről tudjuk, hogy az égést táplálja, a másik a nitrogén, a melyik az égést gátolja, sőt elfojtja.

Kisérletekből tudjuk, hogy tiszta oxigénben az égés igen élénk, s a hő, a mit a tűz az oxigénben kifejt igen magasfoku. Hogy az oxigént a fémiparban miért nem alkalmazták már régen, annak az a magyarázata, hogy nem ismerték azt a módot, a melylyel ez a gáz nagy tömegben olcsón előállitható és elhelyezhető. A levegőben lévő gázak huszonegy perczentje oxigén, de a vizben még nagyobb százalékban fordul elő, tehát ma már a vizből állitják elő.

Elektromos áram segélyével szétbontják a vizet alkotó elemeire és nyerik az oxigént és a hidrogént. Ezt az utóbbit a léggömbök töltésére használják, mert rendkivül könnyü. Az oxigént nagy nyomással cseppfolyóssá teszik és erősfalu aczélpalaczkokba szoritják. Az egész eljárás a mai technika mellett olyan olcsó, hogy ipari czélokra alkalmazható. A fémpalaczkba szoritott cseppfolyós oxigén abban a pillanatban, mikor a palaczk szája kinyilik, azonnal ujra gázzá válik s igy a kellő helyre vezetve, megfelelhet rendeltetésének.

A mint képünkön látható, az oxigén egyik felhasználása a vasanyagok megfurása. Felállitanak valami állványra egy hatalmas vastömböt, a melyet meg kell furni. Egy munkás kezébe veszi a furókészüléket. Ez egy kettős hosszu cső, a melyek egyikében világitógáz van, a másikban oxigén áramlik. Meggyujtva a világitócsőből kiömlő gázat, a lánggal a vastömböt tüzes izzásig hevitjük. Mikor már a vas áttüzesedve izzásba jutott, kinyitjuk az oxigénvezető-cső csapját, s az oxigén igen nagy nyomástól szabadulván meg, nagy erővel ömlik a tüzes vasra.

A kifurandó hely rögtön nagy sziporkázás és tüzeső mellett olvadni kezd, s ezt az eljárást addig folytatjuk, mig csak a kívánt mélyésgü lyuk nem keletkezett a vasban. A munkás, hogy a forró vas szikráitól és a tüzesőtől meg legyen védve, tetőtől-talpig éghetetlen aszbesztruhába van öltöztetve, fején aszbesztsüveg, karján és kezén aszbesztkesztyü. Képünkön szépen látható, a mint az oxigén elégetése következtében hatalmas szikra és tüzeső hull a munkát végző emberre. Evvel az eljárással nemcsak furni lehet a vasba lyukakat, hanem az autogén-hegesztés és vágás elnevezés alatt érhető összes munkák is ezen az elven alapulnak. Ez az eljárás a vas- és fémiparban rendkivül el van már terjedve.