A várvavárt nemzetközi mérkőzés, a versenybe beékelt budapest-berlini városok közti tusával egyetemben gyászos eredménynyel végződött. Egy röpke mondat s e mondatban mennyi fájdalom: - Kikaptunk az egész vonalon.

A sasorru Widmann és az örökké mosolygó Brandis becsomagolták Budapest székesfőváros bajnokságának első és második diját, aztán hazautaztak szép Berlinjükbe, hogy a grunewaldi kies pályán döntsék el, ki legyen Budapest székesfőváros 1911. évi lawn-tennisz bajnoka. Hát nem gyászos ez?

Ugyancsak németek, a Little-Brandis pár nyerte Budapest székesfőváros páros bajnokságát s nekünk, magyaroknak, azaz – pardon – gyászmagyaroknak, csak a Budapest-Berlin közti mérkőzésben elért győzelmünk maradt meg, amelynek értékét erősen rontja az a körülmény, hogy ebben is éppen három single-matchet vesztettünk a berlini kiküldöttekkel szemben.

A nemzetközi mérkőzésnek ez a sivár eredménye Zsigmondy Jenő bajnok teljes letörésére vezethető vissza. Lehetséges, hogy a bajnokverseny izgalmai ártottak meg bajnokunknak, lehetséges, hogy más, előttünk ismeretlen egészségi vagy más okok csökkentették képességeit, mindenesetre leszögezhetjük azonban azt a tényt, hogy Zsigmondy évek óta nem játszott ilyen bizonytalanul s ami ezzel karöltve jár – kedvetlenül. Semmi sem sikerült neki.

Félelmetes servicejeinek a fele double foulttá alakult, forhanddrivejei és valóban szép backhanddrivejei vagy outra vagy a hálóba mentek s ágyúszerű smessei bizony gyakran csütörtököt mondottak. Ehhez járul a bizonytalanság által előidézett izgalom, idegesség és lelki depresszió, ami egybevéve bajnokunk abszolut letörését eredményezte.

Ezen kijelentésünk megerősitésére szolgál Zsigmondynak Brandistól szenvedett veresége. Koncedáljuk, hogy Brandis meglehetőség szépen játszik, de aki a két játékos stilusát beható vizsgálat tárgyává teszi, az aligha tagadhatja le azt a száraz tényt, hogy Zsigmondy legalább 6:3 6:4 arányban tudná legyőzni a fiatal berlinit. S ime, a versenyen 4:6, 6:1 8:6 arányban kikapott tőle. Hát reális ez?

No de hagyjunk fel a siránkozással, ami elmult, azon már amugy sem lehet változtatni s legfeljebb arról lehet szó, hogy a mostani verseny tanulságai alapján irjuk ki a jövő évi nagy versenyeket. Nem akarunk e helyen tanácsokat osztogatni, nem kritizáljuk az illetékes fórumok működését, de kötelességünknek tartjuk kijelenteni, hogy az ideihez hasonló terminusok a versenyek mindenkori csődjét fogják eredményezni.

Több izben szóvá tettük, hogy a bajnoki versenyt tulkorán rendezték. A játékosok nagyrésze tréning nélkül, avagy kevés felkészültséggel játszott a versenyen s igy valóban nem lehet csodálni, ha a fáradságot igénylő verseny folyamán kidültek. A bajnoki versenyt követő nemzetközi versenyen tehát egy meglehetősen fáradt, agyongyötört, elsanyargatott magyar gárda állott ki, amely nem birt ellentálni a friss berlini támadásnak.

Jövőben tehát vagy későbben kell kezdeni a bajnokságot, hogy a játékosok a versenyzéshez szükséges „állóképesség”-et megszerezzék, vagy pedig hosszabb szünetet kell tartani az egyes versenyek között, hogy a játékosok kipihenhessék a fáradalmakat és uj erővel, uj lelkesedéssel vegyék fel a további küzdelmet