Petőfi eltűnésének irodalma. Még élénk emlékezetében van idősebb kortársainknak az a sok mindenféle verzió és híresztelés, mely Petőfi halála körülményeiről kivált a szabadságharcz utáni első húsz esztendőben országszerte keringett.

A közvélemény sokáig nem bírt belenyugodni a költő halálába, minduntalan felbukkant a remény, hogy hátha egyszer csak előkerül valahonnan Szibéria ólombányáiból vagy másunnan, legendás képzelődések, spekuláló hazugságok, naiv füllentések keringtek szájról szájra, hitelre találva az akkori felizgult, hiszékeny társadalomban s ködbe burkolva a költő távozásit a földi életből.

Végre 1860-ban a Vasárnapi Újság vette kezébe a dolgot; akkori szerkesztője, Pákh Albert felhívást tett közzé, hogy a ki tud valamit a dologról, írja meg. Negyven levél érkezett akkor a szerkesztőséghez, a melyekből határozottan, kétséget kizárólag meg lehetett állapítani, hogy Petőfi csakugyan meghalt a segesvári csatatéren.

Olyanok bizonyították ezt, a kik ott voltak a csatában a körülbelül az utolsók voltak, a kik a költővel beszéltek. Ha meghalni nem látta is senki Petőfit, a körülmények, melyek közt utoljára látták, kizárják a lehetőségét, hogy élve elmenekülhetett volna. Lengyel József orvos nyilatkozata, volt ebben a döntő bizonyíték. A mi ezután felmerült, az csak a Vasárnapi Ujság ekkori akcziójának kiegészítése és megerősítése volt.

A képzelődök még ekkor sem tudtak megnyugodni s ezt az akkori hangulatot ügyesen fölhasználták holmi szélhámosok, a kik részint Petőfinek adva ki magukat, részint érdekes hazugságokat koholva eltartották magukat vagy pénzt csaltak ki a hiszékenyek zsebéből. Jókai Új földesúr-ából ismerjük az ilyen alakok természetrajzát.

A leghíresebb ilyen csalás volt a hetvenes évek végén fölmerült Manasses-féle ügy: egy Manasses nevű ember járta be a különösen Erdélyt ós mindenütt azt híresztelte, hogy Petőfivel találkozott Szibériában, a hol együtt raboskodtak és mindenféle részleteket beszélt a költő ottani életéről.

A hazugság jó ideig izgalomban tartotta az országot, a külföldön is nagy érdeklődést keltett. Hatósági közbelépés és teljes czáfolat lett a dolog vége s ez volt az utolsó szélesebb körben hitelre talált hir Petőfi életben létéről.

A költő eltűnése körülményeire vonatkozó irodalom azonban ezzel nem merült ki, új adatok, új verziók, pótlások gyakrabban vetődtek fel. Ezt a nagy és érdekes anyagot dolgozta fel Ferenczi Zoltán a Petőfi-könyvtár egyik legújabb kötetében, gondosan és híven sorolva fel az idevonatkozó adatokat.

A tanulságos könyv, ha Petőfi egyéniségének és pályájának ismeretét nem viszi is előbbre, sok érdekes dolgot mond el a forradalom utáni kor hangulatairól, arról a legenda-körről, a mely Petőfit rövid pályája fellobbanása után körülvette.