A levélhordó biztosan az. De legbiztosabban a derék postaközvetítők fejedelme: a pénzes levélhordó, ki rózsaszinü levélen hozza a jól csengő hireket. Rangban mindjárt utána következik a csomagos. Jobb adni, mint venni! – mondja a szentírás, mindazonáltal az ellenkezője sem tartozik a kellemetlenségek közzé. Egy emberrel pedig, a kinek örömet szerzünk, sokkal könnyebben lehet tárgyalni, sőt simán lehet lépre is vinni.

S körülbelül ilyen bölcs lélektani alapon határozta el Szücs Ernő, az idő szerint önkénytelen magánzó, hogy a szivesen látott ember szerepére csap fel, s ebben a minőségben fogja naponta megszerezni azt a pár koronát, a mit az irigy sors megtagadott tőle.

Szücs Ernő egyébként nemrég a segédfékező mesterségét viselte a Mávnál. Kissé szerény dotáczióval jár ez, s bár hivatalból sokat fékezett, feltünő szomját mégsem tudta kellőképp fékezni. Ebből számtalan kellemetlensége támadt s a végén kitették a szürét. A Máv. egyszerüen lemondott Szücs fékezőtudományáról.

Tudvalevőleg az állások nem rohanják meg az embert, ellenkezőleg, az ember rohanja meg az állásokat….sikertelenül. Igy járt az exfékező is, mire elővette összes eszét s ravasz módot gondolt ki meg nem lévő jövedelmeinek fokozására.

Egy csomó fuvarlevél-blanketta, ragadt még régebbről a kezéhez. Szücs Ernő ezeket annak rendje s módja szerint kitöltötte, és iparossegédek, cselédlányok czímére megczímezte. Azután beállított vasuti sipkával a fején a czímzetthez, lehetőleg meglesve az időt, mikor az nincs otthon. Fogadta tehát a gazda.

- Kérem, idehaza van Kovács ur? – kérdezte jámborul. – Nincs! – volt a felelet.
Ezt ugyan előre tudta a szélhámos.
- Egy csomag érkezett teheráruképpen a részére vidékről, - szavalta aztán tovább – itt hagynám a részére a fuvarlevelet. Ez az! De a szállítási költségeket meg a fogyasztási adót ki kellene fizetni. A dolog sürgős, mert a küldemény romlandónak van jelezve.
- Hát csak hagyja akkor itt! – vélekedett a gazda. – Mennyi az, négy korona hatvan fillér? Előlegezem, itt van!
A czimzett Kovács ugyan nem tudta, hogy arról az ismeretlen vidéki helyről a fuvarlevelen ki prezentálhatja meg, de azért természetesen elment kiváltani az árut. A vasuton azután gyanakvón rászóltak:
- Miféle irka-firkát hoz ide? Ez a fuvarlevél hamis.

A furfangos volt segédfékező több mint husz helyen csinálta ezt igy és két hétig pompásan élt. Soha ennyire nem tudta oltogatni a szomját, mint akkor. Meg is mondta, mikor elfogták és kihallgatták:
- Hiába, az embernek manapság csak akkor van jó dolga, ha nem igaz uton jár.

Az elfogása azonban nem ment oly könnyen. Mikor már észrevette, hogy nagyon keresik a detektívek, a szélhámos kiszökött Pilismarótra, rokonaihoz. Ott lepték meg a detektívek, s hozták vissza a legközelebbi vonattal Budapestre.

Az esztergomi vasut nem éppen expresszvonat s Szücs – a ki érzékeny lélek és fájlalta a detektívkiséretet – egy óvatlan pillanatba Solymár táján kiugrott a robogó vonatból. Az egyik detektív habozás nélkül utána ugrott, a másik meg megrántotta a vészféket. Nemsokára detektívek, kalauz és közönség vigan kergették a megszökött szélhámost, a kit végre elfogtak.