II. Vilmos német császár mesterileg tudja keverni a nemzetközi politika kártyáit a németek szempontjából. A míg ugyanis a németség önérzetét igyekszik otthon táplálni és merész beszédeivel nem egyszer ejti bámulatba a világot, addig másrészt arra törekszik, hogy a szomszédos, vagy akár távoli nagyhatalmak valamiképp kétségbe ne vonják az ő békés szándékait.

Különösen az angol-német és az orosz-német barátság fentartása okoz nem kevés gondot a császárnak, a ki azonban hol a személyes vizitjei, hol pedig a trónörökös által való képviseltetése utján csakhamar zavarba hozza azokat, a kik neki valamely békezavaró hajlandóságot tulajdonítanának.

A császár, nejével és Czeczilia herczegnővel most voltak Londonban, a hol résztvettek néhai Viktória angol királynő hatalmas emlékszobrának leleplezési ünnepélyén.

A német császári család jelenléte természetesen igen jó hatással volt az angol közvéleményre. Ugyanakkor intézkedett a német császár, hogy az ő londoni látogatásának politikai ellensulyozása végett fia, a trónörökös és ennek neje a császár képviseletében hivatalos látogatást tegyenek az orosz czári családnál.