A rossz könyv a legrosszabb pajtás. Rontó hatalom, mely megzavarja az egészséges gondolkozást, őrült ideákra bujtat fel, melyeknek fantasztikumában elvesz a lelkiismeret, sőt a büntetőkönyv paragrafusaitól való félelem is. Épp azért ne tessék csufolódni, vagy felháborodni azon, ha ugy néha végigsétálnak a rendőrség emberei a könyvesboltok és olcsó kirakatos antikváriumok előtt, figyelmesen megnézegetik azokat, majd szigoruan rászólnak a könyvesre:
- Ezt pedig tessék bevenni!
Az intelem többnyire a meztelenségeket kináló és frivolitásra csábitó trágárságoknak szól. De hogy vannak még ezeken kívül is rossz és rontó könyvek, arról ékes példát szolgáltathat két fiatal rabló, és kiknek nemrégiben a napilapok hasábos czikkeket szenteltek. Érdekes és izgató a történetük. Rátörtek rabló, sőt talán gyilkos szándékkal is egy Révay-utczai magányos trafikosnőre. De hogy mi vitte a tizenhétesztendős suhanczokat erre a főváros kellő közepén rendezett rablásra, azzal a riportok adósok találtak maradni.
Az ifjondi bünösök – névszerint Sztancsu Mihály és Zaruba István, különben tanonczgyerekek – ugyanis valamikor egy roppant érdekes könyvet olvastak. Spiritizmus- és hipnotizmusról értekezett. De nem éppen tudományos alapon. A szerző holmi trilbyádákról mesélt.

Külön nagy fejezetet szentelt a hipnotizálásról beszélő részben az akaratlenyügözés rejtélyes tüneményéről. Hogy micsoda emberfeletti nagy hatalma van a szuggerálónak egy-egy médium felett, a ki egész életére rabja lesz neki, s mértföldekről csak akarata büvösségével parancsolhat neki. Ráviheti, a mire akarja. Az áldozat bódultan akár egész vagyonát kiszolgáltatja neki.

A fiuknak ez roppantul megtetszett! Ime egy gazdagodási forrás! És elhatározták, hogy ők is a hipnózis nagy mesterei lesznek. Kitanulják ezt a titkos mesterséget. Hanem hát ehhez egy kis befektető tőke kell és médium. Gazdag médium. Már pedig hogy jutnak ők, szegény tanonczok olyan társaságba és környezetbe, a hol ilyen médiummá tehetők megfordulnak?! Szegény zavart fejüket egészen megbolondította ez a dolog. Végre is elhatározták, hogy szereznek pénzt, ha kell, erőszakos uton is.

Ugyebár hihetetlenül hangzik ez az egész?! Hát igy is, ilyen kacskaringós s őrült uton is lehet eljutni a rabláshoz?! Mégis igy van. A bünkrónikák napi eseményei előtt bizony akárhányszor a legtapasztaltabb is fejcsóválva áll meg. A bizarrságnak, lehetetlenségnek és őrültségnek olyan keverékei állhatnak elő.

A két bolond fiu tehát kilesett egy magányosan álló trafikosnőt, megrohanták és az ijedtségtől majd holtra vált öreg asszony előtt már belemarkoltak a pénzes pultba, mikor egyszerre csak megzavarták őket. Egy vevő lépett be. Az egyik suhancznak sikerült kifutnia az üzletből, de a másik hurokra került. Bekisérték a főkapitányságra, a hol csakhamar megmondotta a nevét és azt is, hogy a rablásra már napokkal azelőtt készülődtek. Tervük azonban mindig meghiusult, mert az öreg asszony, ha egyedül volt is, az utczán járó-kelők megzavarhatták volna őket.

A merénylő suhancz megnevezte társának nevét és lakását. A detektívek még aznap elfogták a jó madarat. Azzal védekeztek, hogy a rossz könyvek vitték bünbe őket s nagyon megbánták tettüket. A védekezés természetesen nem használt, mert letartóztatták őket.

Mire kikerülnek, valószinüleg le fognak mondani hipnózisról s akaratnyügözésről: a bizony csak hazug Svengali-ábrándokról. És lesznek megint komoly és józan tanuló gyerekek. Az első fiaskó néha szokott segíteni.